A kudzu (Pueraria lobata) jótékony hatását már évezredek óta ismerik a Távol-Keleten. A hagyományos kínai orvoslásban a kúszónövényből készült teát többek között a szervezet méregtelenítésére, vérnyomáscsökkentésre, valamint különböző szenvedélybetegségek kezelésére használják. A kudzu gyógyító erejét a gyökerében, levelében és termésében található nagy mennyiségű izoflavonoid anyagnak köszönheti. Habár ezen vegyületek függéscsillapító hatását a modern orvostudomány is viszonylag jól ismeri, mindeddig nem tekintették potenciális gyógyszeralapanyagnak őket.

Ez a helyzet azonban hamarosan könnyen megváltozhat. David Overstreet, az Észak-karolinai Egyetem kutatója kollégáival a kudzu daidzin névre keresztelt hatóanyagának mesterséges változatával kísérletezett. A szakemberek rágcsálókon tesztelték a vegyület szintetikus formájának hatásmechanizmusát. Az állatok a kezelés után kevesebb alkoholt fogyasztottak, és a visszaesők száma is csökkent.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a daidzin a testbe kerülve meggátolja a szervezet egyik legfontosabb alkoholbontó enzimje, az aldehiddehidrogenáz-2 (ALDH-2) molekula működését. Emiatt a szövetekben jelentősen megnő a másnaposság tüneteiért felelős mérgező köztes termék, az acetaldehid mennyisége. A vér magas acetaldehid-tartalma következtében kialakuló kellemetlen közérzet arra sarkallja a nagyivókat, hogy a korábbihoz viszonyítva kevesebb alkoholt vegyenek magukhoz - állítják a kutatók.

Overstreet és munkatársai emellett úgy vélik: a daidzin csökkenti az alkohol utáni vágyat azzal, hogy elnyomja az agy jutalmazási központjában termelődő dopamin hatását. Főként ez a boldogsághormonnak is hívott vegyület okolható az alkoholizmus kialakulásáért, hiszen csak a megfelelő dózisú, függőséget előidéző anyag elfogyasztása után szabadul fel a szervezetben, és jó kedvet, eufórikus állapotot hoz létre. Ugyanakkor a szakemberek által kifejlesztett szintetikus daidzin nem hat minden esetben: csak akkor fogja viszsza a dopamintermelést, ha a beteg a szer bevétele előtt ivott alkoholt - olvasható az Alcoholism: Clinical and Experimental Re-search című szakfolyóiratban.

A jelenleg használt alkoholfüggőséget csillapító szerek nagyrészt a diszulfirám nevű anyagon alapulnak. Ez a daidzinhez hasonló mechanizmus útján, szintén az aldehiddehidrogenáz-2 blokkolásával éri el hatását. A két vegyület között azonban van egy fontos különbség: a diszulfirám az ALDH-2-n kívül más enzimek működését is megakadályozza, így szedése olykor komoly mellékhatásokkal - többek között májelégtelenséggel, vércukorháztartásbeli problémákkal, átmeneti tudatzavarokkal - járhat együtt. A mesterséges daidzinnel folytatott állatkísérletek során azonban a kutatók ilyen tüneteket nem tapasztaltak.

Az alkoholizmus kezelésével foglalkozó szakemberek többsége szerint ezt a betegséget nem lehet teljesen meggyógyítani, ezért irreális célkitűzésnek tekinthető minden olyan eljárás, amelyik a totális absztinencia ígéretével kecsegtet. Az viszont már komoly előrelépést jelent, ha sikerül elérni, hogy a páciensek ne toxikus mennyiségű anyagot vegyenek be.

Ezt az álláspontot osztja dr. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológus főorvosa is. Az alkoholfüggő betegek életminőségének javításában természetesen nagy szerepet játszanak a különféle gyógyszerek. Az 1950-es években kifejlesztett, mára már elavultnak számító diszulfirám kiváltására vannak ígéretes vállalkozások: ilyenek például a daidzin mellett a tintagomba koprin nevű toxinjával folytatott kísérletek is - mondja Zacher.

Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a szerek önmagukban, a család vagy a közvetlen környezet motiváló ereje nélkül nem sokat használnak - teszi hozzá a szakember.