A modell ismerős: egy vásárlásnak tűnő akció révén ugyanígy tűnt el a színről a Napster, a zenemegosztás úttörője. A vevők mögött a szakértők akkor is - akárcsak a Pirate Bay esetében - a nemzetközi szerzőijog-lobbit sejtették. A Napster valódi végzete amúgy a versenytárs oldalak és technológiák megjelenése lett, és a felhasználók között most sem nagyon akad senki, aki azt gondolná, hogy ha a Pirate Bay-t sikerül kiiktatni, a helye sokáig üresen marad.

A torrentoldalak lényege egyrészt a hihetetlenül nagy kínálat, másrészt pedig az ingyenesség. A technológia úgy működik, hogy minél többen töltenek le egy-egy tartalmat, annál gyorsabb a letöltés - ez az elv egyértelműen a legnagyobb forgalmú oldalak felé tereli a felhasználókat. Az elsőség jelenleg kétségtelenül a Pirate Bay-é, ahol most gyakorlatilag minden zeneszám (és még nagyon sok minden más, például film vagy szoftver) elérhető ingyenesen.

Ez természetesen erősen csípi a tartalomipar képviselőinek szemét, akik válogatott eszközökkel küzdenek a kalózoldal ellen. A csatában az első komoly győzelmüket a májusban Stockholmban kimondott elsőfokú bírósági ítélet jelentette, amely elmarasztalta a portál működtetőit. Bár a bíróról időközben többszörösen kiderült, hogy elfogult (több szerzői jogvédő csoportosulásnak is tagja), az ítélet továbbra is él, a Pirate Bay pedig nagy veszélyben van. Júniusban felmerült, hogy az oldalt megvásárolják, és a kiadói igényeket is kielégítve fizetőssé alakítják, az üzlet azonban eddig nem került tető alá.

A potenciális vevő, a Global Gaming Factory nem tudta felhajtani a szükséges közel nyolcmillió dollárt. A szakértők egy része kezdettől kételkedett a tranzakció sikerében: volt, aki egyszerű tőzsdei trükkre gyanakodott (a vásárlás híre fellendítette a vevő cég árfolyamát), mások pedig azt valószínűsítették, hogy itt is csak a tartalom-előállítók - a saját szempontjukból persze érthető - időhúzó és elterelő manőveréről van szó, ugyanúgy, mint korábban a Napsternél. Erre utalhat, hogy a tárgyalásokkal párhuzamosan újabb per is indult a Pirate Bay ellen, ezúttal a filmipar "jóvoltából".

A Pirate Bay arculatának már a letöltések fizetőssé tételének híre is nagyon rosszat tett, sokan elfordultak a jogsértőnek titulált oldaltól. Legalább ennyit ártott - vagy használt - ugyanakkor a Svédországban nemrég elfogadott, az internetes kalózkodást szigorúan büntető törvény is, amely több hónapnyi távlatban 30 százalékkal csökkentette az internet teljes adatforgalmát, és a felhasználókat a legális vagy legalábbis kevésbé támadott csatornák felé terelte.

A folyamat nagy vesztese a Pirate Bay (amelynek forgalma Svédországban a harmadára esett vissza). A nyertes pedig egyértelműen a YouTube, amelynek többféle megállapodása is van a nagy zene- és filmkiadókkal, ezért a jogvédők egyelőre békén hagyják. A YouTube alapvetően videók megosztására szolgál ugyan, ám egyre több rajta a HQ,, azaz magas minőségű zene is. A zenefájlok leszedése a videomegosztó portálról sokkal egyszerűbb, mint a torrentoldalakról, ráadásul menet közben ellenőrizhető a minőség, és biztosak lehetünk benne, hogy a lemásolt állomány nem vírus vagy valamilyen egyéb kórokozó, hanem az a zene, amit kiválasztottunk.

A világ ingyenzene-fogyasztása eközben megállíthatatlanul növekszik. Bár Nagy-Britanniában egyes felmérések szerint a fizetős letöltőoldalakat már többen használják, mint az ingyeneseket, globálisan továbbra is rohamosan bővül a kereslet a nem pénzdíjas zenehallgatás iránt. A fejlődő piacok újonnan belépő internethasználói hallani sem akarnak a fizetős tartalmakról, ráadásul ezekben az országokban- Kínában, Indiában, Brazíliában - a szerzőijog-védők hatósugara is minimális.