A utahi Birgham Young Egyetem csecsemők kognitív fejlődésével foglalkozó pszichológusa, Ross Flom ugyanazon kutya kétféle, barátságos-lelkes, illetve harcias-támadó fotóját mutatta meg az általa vezetett kísérletben részt vevő csecsemőknek, miközben felváltva játszottak le felvételről mérges, illetve játékos kutyaugatást. A hat hónapnál idősebb csecsemők mindegyike tovább figyelte az éppen bejátszott ugatáshoz tartozó képet, vagyis gondolatban helyesen párosította a hallott hangot a kutya "arckifejezésével".

E kísérlet mintegy folytatása volt Ross Flom egy korábbi vizsgálatának, melyben sikerült bizonyítania, hogy a kilenc hónaposak különbséget tudnak tenni "vidám" és "szomorú" Beethowen-dallamok között, tehát, hogy pusztán a hangok által közvetített érzések hatással vannak rájuk, és a felnőttekhez hasonlóan értelmezik azokat.

Ross Flom szerint, csecsemőkkel végzett kísérletei azt bizonyítják, hogy az érzelmek értelmezése az első, amit a társas érintkezés során a csecsemők megtanulnak. Úgy tűnik, hogy már az egészen fiatal gyerekek is jól olvassák a hangok által kifejezett emóciókat.

A kutyaképek és hangok alkalmazásának ötletét először még a kutató közvetlen munkatársai is furcsállották. Ross Flom szerint azonban a kutyák alkalmazása jó választásnak bizonyult, hiszen mind gesztusaik, mind ugatásuk érzelemmel telített, és nagyon kifejező. A kísérlet asszisztensei arról számoltak be, hogy a részt vevő gyerekek egyike sem ijedt meg, többségük vidám érdeklődéssel figyelte, hogy mi történik körülötte.

A gyerekek hihetetlen sebességgel fejlődnek életük első két évében. Ross Flom szerint - a hangok mögött megbújó érzelmek értelmezése az első lépés a beszédtanulás során, legyen az zene, kutyaugatás, vagy emberi beszélgetés.

Tehát biztosak lehetünk abban, hogy kisdedünk pontosan érti, feszült vitát vagy vidám beszélgetést hall-e, még akkor is, ha még egyáltalán nem érti a forintárfolyam és moziműsor szavakat...