Az Intellectual Ventures innovációs céget a Microsoftból kivált egykori vezető munkatársak alapították, tehát már előéletük alapján is érdemes odafigyelni minap bejelentett új fejlesztésükre, a fotonikus szúnyogkerítésre. A projekt vezetője, dr. Jordin Kare egyébként asztrofizikus, és korábban ő is részt vett a Reagan-kormány által indított, Teller Ede nevével fémjelzett (egyébként csendben elhalt) lézeres rakétaelhárítási programban.

Kare doktornak és munkatársainak elgondolása viszonylag egyszerű. Állítsunk fel egy sor, egymástól körülbelül száz méter távolságban elhelyezett oszlopot, mindegyiken egy olcsó kamerával és egy izzóval (ez utóbbit egyébként az újabb verziókban keveset fogyasztó világító dióda válthatja le). A kamerákat egy központi számítógéphez kapcsolják, amely elemzi a kamerákból jövő mozgási jeleket, és megállapítja, a sok faj közül valóban az ártalmas szúnyog került-e a látótérbe. Ha igen, akkor parancsot ad ki lézersugár kilövésére, és a szúnyogoknak annyi.

Az okos szúnyogölő képes megállapítani, vajon tényleg a megölendő faj került-e elé, ugyanis a különböző fajok szárnycsapási frekvenciája eltér egymástól.

Nagy kérdés persze mibe kerülhet egy ilyen védőkerítés. Jordin Kare azt állítja, hogy elfekvő raktári készletekből kapható, vagy interneten megrendelhető egyszerű alkotóelemekből sikerült összeállítaniuk a prototípusukat, és számításaik szerint olcsóbb például egy malária által veszélyeztetett közepes méretű falut körülkeríteni, mint minden lakos ágya köré hálót húzni. Ez nagyon lényeges szempont, mert míg a mi éghajlatunkon tenyésző szúnyogok inkább csak roppantul kellemetlenek, addig bizonyos fajok (elsősorban az Anopheles gambiae) a meleg égövön a súlyos megbetegedést, sőt akár halált is okozó malária terjesztői, ezért a védekezés ellenük szó szerint élet-halál kérdése.

Kare és társainak fejlesztése nem egyedülálló. A magyar származású, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett, ugyancsak fizikus Márka Szabolcs és munkatársai a Columbia Egyetemen más megoldást javasolnak. Ők láthatatlan (infravörös) fényfüggönyt alakítottak ki, olcsó lézerrel, egy egyszerű lencsével és tápforrással, amivel "lezárhatók" az ablakok, ajtók.

Az infravörös fényt és hőt érzékelő szúnyogok (a meleget kibocsátó emberi test esetében is ez csalja oda őket) azt hiszik, hogy itt a táplálék, és nekimennek a függönynek, amely túlterheli az érzékelő rendszerüket, ezért inkább tovarepülnek, a kevésbé szerencsések pedig el is pusztulnak. És ha mégsem? Akkor: van másik! - mondják a kutatók, mert még második, sőt akár harmadik fényfüggönyt is "fel lehet szerelni" egy családi házban: az elsőt a nyílászáróknál, egy másodikat az alvók köré, sőt akár egy harmadikat is a vérszopók kedvenc tartózkodási helyei, például a padlás alá.

Márkáék számításai szerint ez utóbbi esetben százezer szúnyogból legfeljebb egy képes áttörni. A prototípusuk ára egyelőre száz dollár körül jár, de állítólag megéri. Arról egyelőre nincs értesülés, jár-e élettani hatásokkal, és ha igen, milyenekkel, hogy többrétegű lézerfüggönyök között alszik az ember.