Először is pontosan meg kell különböztetni az operációs rendszert, mint szoftvert, és az operációs rendszert, mint terméket. Utóbbinak igen fontos, de csak egy része az előbbi. Az operációsrendszer-termékben számos, kiegészítő, értéknövelő stb. szoftver szerepelhet az operációsrendszer-szoftver mellett. De maga az operációsrendszer-szoftver is több részből áll: a futási környezetből a felhasználói alkalmazások számára, a különféle hardverelemek illesztőprogramjaiból, s végül, de nem utolsósorban a kezelőfelületből, amely az operációs rendszer "arca". Sokan nem választják szét a szoftvert a terméktől, ezért gyakori, hogy a kifogások nem is az operációsrendszer-szoftvert, hanem a termékcsomag egy összetevőjét illetik.

1992, a Windows 3.11 megjelenése óta az új Windows-verziók fogadtatásának elmaradhatatlan része az új változat mértéktelen hardver-, memória- és merevlemezhely-igénye fölötti méltatlankodás. Ugyanúgy, mint az előző változat felbecsülhetetlen értékeivel való szembeállítás. Most is se szeri se száma azoknak a szakcikkeknek, amelyek a Windows 7  15 GB merevlemezigényét, a minimum 1 GB memóriakövetelményt és a fejlett grafikát felháborítóan magasnak tartják.

A jelen írás tapasztalatai egy 2,6 GHz-es P4-es, Intel 865GV alaplapú, 40 GB merevlemezzel és 1 GB memóriával szerelt, mintegy 6 éves, használt Fujitsu-Siemens asztali gépre történt "szűz" (üres, formattálatlan merevlemez) telepítésből származnak. Erre a gépre az angol Windows 7 próbaverzió egy hazai IT-szaklapból származó ajándék-CD-ről mintegy 35 perc alatt úgy felment, hogy rá sem kellett nézni, megtalálta az alaplapi grafikát, az USB-t, a hálózatot, sajnos, a hangrendszert nem, és emellett ki is tartott. Valószínűleg ehhez a géphez már nem is lesz Windows 7-es hangrendszerillesztő...

Nem végeztünk korrekt teljesítményméréseket, egyrészt ilyen nincs, másrészt egy 6 éves gépen minek? A kompatibilitási tesztet a Windows 7 viszont jól teljesítette.

A Windows 7 "arca" szép. A megboldogult Windows Vista "Aero" becenevű kezelőfelületét örökölte, sok motívum ismerős volt a Google Chrome böngészőből - feltehetőleg az vette a Vistából, amelylyel a szerző nem találkozott. A "gadget"-ek - a munkaasztalra kirakható, óra, naptár, időjárás stb. minialkalmazások - meg az Ubuntu Linux (régebb óta létező, látványos, konkurrens operációsrendszer-termék) kinézetére emlékeztetnek - amitől a használati értékük semennyit sem változik.

Nehezebben, illetve kicsivel több kattintással érhetők el a beállítások, mint eddig, ami a "normális" felhasználókat nem fogja zavarni, és persze máshol, sokszor más néven lelhetők fel - de egy réteggel (két kattintással) mélyebben azért előjön a jól ismert "Eszközkezelő" és "Számítógép-kezelés".

A Windows 7 egyik legfontosabb szakmai újdonsága, hogy kihasználja, és az alatta futó alkalmazások számára szolgáltatja a többmagos processzorok többletteljesítményét. Ideje volt, mert manapság már talán nem is lehet kapni egymagos CPU-val szerelt gépet, sőt az újabb proceszszorokban visszatért a többszálú futtatás lehetősége is (a Hyperthread), amely két éve háttérbe szorult. Így a programok akár 4-8 processzort is láthatnak a több mag és a több végrehajtási szál következtében. Vagyis ezeken a gépeken a Windows 7 várhatóan jobb teljesítményt nyújt, mint az XP nyújtana.

A több mag, több proceszszor, a rengeteg memória jó terepet ad a virtualizáció nevű technikának: amikor az alkalmazáscsoportok mintha külön-külön számítógépen futnának. Így tudja a Windows 7 a különösen kényes XP-s alkalmazások számára a megszokott környezetet nyújtani: egy virtuális gép segítségével, amely viszont az utánzás miatt lényegesen lassabb, mintha ugyanazt az alkalmazást ugyanazon a gépen, "rendes" XP alatt futtatnánk. Ezzel a Windows 7 betartja azt a hagyományt, hogy minden új változatnak egyre jobbak a többfeladatos képességei.

A másik újdonság a hálózati képességek között található: a Windows 7-es gépek biztonságos, titkosított kapcsolatot tudnak létesíteni egymással, legyenek akár ugyanabban a szobában, vagy másik városban. Ettől az otthoni felhasználó nem lobban lángra, de a cégek örülhetnek.

Magasabb a biztonság is: ha ki nem kapcsoljuk, akkor minden egyes, nem Microsoft-program indításakor rákérdez: biztonságos ez? Ráadásul külön rá kell beszélnünk, hogy a programok kimenthessék beállításaikat, mert alaphelyzetben nem írhatnak az alkalmazások a rendszermappákba.

Van (hamarosan lesz) tehát egy szép, új, gyors, biztonságos Windowsunk, amely lényegében minden gépen fut, minden eddigi alkalmazásunk használható rajta. Kicsit zavaró, hogy ilyen Windowsunk már van: az XP, amely egy új, fentebb körvonalazott gépen szintén, még egyszer szárnyra kaphatna. Több magra, több processzorra úgyis csak azoknak a (grafikai, videoszerkesztő, tervező, tudományos) programoknak van szükségük, amelyek eddig is ki tudták használni. De ez is hasonlóképpen volt eddig: eltelik egy-másfél év, már vettünk egy új gépet, már kijött a Win7 SP2 (a 2. nagy javítócsomag), 2011-ben már égő lesz az XP.