A huszadik század elején, Hans a számoló telivér tartotta izgalomban a németországi közvéleményt. A csodálatos képességekkel rendelkező ló egyszerű matematikai műveleteket oldott meg, ha például, feladták neki, hogy mennyi 12-3, akkor a lábával kilencet dobbantott.

Hansnak csodájára jártak a világ minden tájáról egészen addig, amíg 1907-ben egy német pszichológus be nem bizonyította, hogy a csodaló nem is tud számolni. Csupán matematikát tanító gazdája akaratlan jelzéseit fogta rendkívüli érzékenységgel, melyeket akkor adott le, amikor a ló elért a helyes válaszig a dobbantásban. Hans hírneve ugyan megkopott, de azóta számtalan kutatás bizonyította, hogy az állatok egy része igenis képes egyszerű számtanfeladatok megoldására.

A matematikában az egyik legfontosabb alapképesség annak eldöntése, hogy két szám közül melyik a nagyobb. A Duke Egyetemen végzett kísérlet során egyetemisták és rhesus majmok képességeit hasonlították össze. Mindkét csoportnak párosával villantottak fel képeket, melyek különböző számú geometriai alakzatot ábrázoltak. Ebben a gyakorlatban úgy tűnt, nemigen különböznek a majmok és az egyetemisták eredményei, mindkét csoport majdnem azonos gyorsasággal választotta ki a nagyobbat, és mindkét csoport több hibát vétett akkor, amikor közel azonos számú ábra volt a képeken. Ez az arab számok felmutatásánál is jellemző. Gyorsabban meg tudjuk mondani, hogy a 10 nagyobb-e 2-nél, mint azt, hogy a 10 nagyobb-e 9-nél.

A jelek szerint még a szalamandrák is képesek arra, hogy két gyümölcslegyet tartalmazó edény közül azt válasszák, amelyikben több a légy. Ha nem jelentős a mennyiségi különbség, akkor mindkét edény felé egyforma gyakorisággal fordultak, ha azonban az egyikben a duplája, vagy annál is több légy van, akkor szinte mindig azt választották. Az egy, kettő vagy három legyet tartalmazó edényeknél mindig jól választottak, azaz a kis számokkal hibátlanul megbirkóznak.

Ökológusok számtalan esetben megfigyelték, hogy a naposcsibék, és a halak is ahhoz a csoporthoz csatlakoznak, ahol többen vannak. Persze vannak kritikusok, akik úgy vélik, hogy ez korántsem biztos, hogy a számok megértését jelenti, lehet hogy inkább olyan tényezők értelmezése, mint a felület nagysága, vagy a sűrűség, az azonban bizonyított, hogy a kis mennyiségeket az alacsonyabb rendű állatok is meg tudják számolni.

A naposcsibék például a kísérletek szerint egyáltalán nem tyúkeszűek. A vizsgálat során két kupac labdát mutattak nekik egyszerre, mindkettőben ugyanannyi labdával. A csibék jól megnézték a kupacokat, majd a kutatók 1-1 paravánnal külön-külön eltakarták őket. Ezután átvittek egy, majd két labdát egyik kupacból a másikba a madarak szeme láttára. A paravánok elvétele után a csibék azonnal a nagyobb darabszámú kupachoz szaladtak. Úgy tűnik tehát, hogy pontosan tudják, hogy 1+2, az nagyobb mint 4-2, vagy 4-1 az több, mint 1+1.

Bár Hansot leleplezték a kekeckedő pszichológusok, de fajtársairól kiderült, hogy igenis meg tudják különböztetni a két almát a négytől, a négyet a hattól, és ha felkínálunk nekik két kisebb és egy ugyanakkora súlyú hatalmas almát, akkor mindig a két kisebbet választják.

Hogy a számolási képesség mikor és hogyan alakult ki az állatvilágban az egyelőre még nem tisztázott, de annyi bizonyos hogy a kis számokkal való bánásmód nagyon ősi képesség, ami már a rovarvilágban, például a méheknél is kimutatható.