Kormányzati csiripelés: kötelező és hatékony
Barack Obama után már nehéz újat mutatni, ugyanakkor a jobbtól nem szégyen tanulni - gondolhatták előbb az amerikai, majd a brit hivatalokban, amikor kiadták az alkalmazottaknak: használják ki a maximum 140 karakteres, mobilról és internetről küldhető mikroblogokban rejlő lehetőségeket, és használják a Twitter nevű szolgáltatást. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hivatalnokok szabad kezet kaptak, és azt csiripelhetnek a kibertérben, amit csak akarnak. Egy, az interneten is elérhető dokumentum 20 oldalon keresztül, meglehetősen részletesen szabályozza a csiripelés szabályait. Több mint 5000 szóban írja le, hogy a hivatalnokoknak használniuk kell a trendi netes fordulatokat a formálisan beszélt angol nyelv helyett. Meghatározták azt is, hogy az egyes hivatalok és minisztériumok naponta legalább kettő és legfeljebb tíz Twitter-üzenetet hozzanak nyilvánosságra. Az egyes tweeteknek nevezett bejegyezések között legalább 30 percnek kell eltelnie.
Hogy mi mindenre használhatók ezek a mikroblogok, melyek semmiben sem különböznek attól, mint amiket mi, magánemberek teszünk közzé? A hivatalok életében bekövetkező legfontosabb változásokat, leggyakoribb hibákat, kérdéseket és az arra adandó válaszokat lehet közzétenni a Twitter segítségével. A legnagyobb előnye, hogy csak az látja az üzeneteket, aki feliratkozik valamelyik hivatal hírfolyamára, annak viszont nem kell állandóan lesnie a frissítéseket: folyamatosan megkapja a legújabbakat a mobiltelefonjára vagy az e-mailjére. Egy okmányirodában tehát ily módon is az ügyfelek tudomására hozhatják, ha valamely naptól drágul egy okmány kiállítása, vagy pedig újabb iratokat kell hozzá bemutatni. A brit kormány álláspontja szerint válsághelyzetben a Twitternek kell lennie a kabinet és az állampolgárok közötti kapcsolattartásban az első számú kommunikációs csatornának.
Hazánkban a kormányzati szervek az internet adta lehetőségeket sem aknázzák ki. A tájékoztatás terén az A4-es lapok és a táblák adta lehetőségeket sem sikerült maradéktalanul kihasználni, ám a Twitter lehetőségeit nem csak a kormányzati szervek "fogékonysága" miatt nem fogják hasznosítani, még jó ideig. Például azért nem, mert hazánkban a mobil és a Twitter összeköttetése csak azok számára biztosított, akik rendelkeznek mobilinternet-előfizetéssel, és okostelefonjuk van. Ezeken ugyanis egy kis program segítségével közzétehetők a "csivitek", és mi is olvasni tudjuk azon felhasználók szólásait, akiket mi magunk követünk. Ugyanakkor a legegyszerűbb módszer, ha a tweeteket SMS segítségével küldjük be, nem elérhető. Pontosabban igen, de ahhoz egy angol számra kell üzenetet küldeni, amely sokkal drágább, mint a belföldi SMS. Ugyanez igaz azokra a tweetekre is, melyeket mi magunk figyelünk: míg tőlünk nyugatra szinte mindenhol működik a szolgáltatás, amely a tweeteket automatikusan elküldi a mobilunkra SMS-ben, addig Magyarországon ez egyelőre nem elérhető. Addig pedig hiába a lehetőség, a felhasználók száma a marginális nagyságrend alatt marad.
Pedig a tweetek jól jönnek a politikai kampányokban is. Barack Obama használta először ezt a kommunikációs eszközt, amelyet ma 1,8 millióan olvasnak rendszeresen. Gordon Brown brit kormányfő tweetjeire rendszeresen egymillióan kíváncsiak. Alig twitterezik Angela Merkel német kancellár, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és Nicolas Sarkozy francia államfő. Bajnai Gordon és Orbán Viktor pedig soha.