Ugyanolyan szigorú az ellenőrzés, mintha a valódi reaktorokhoz igyekeznénk, miközben csak a paksi szimulátort szeretnénk megnézni. Az erőműbe való bejutás, a dokumentumok bemutatása, a biztonsági kapuk és a további akadályok leküzdése után már ott is vagyunk az ötödik vezénylőteremben. Négy irányítóhely élesben működik - hiszen négy blokk üzemel Pakson -, az ötödik feladata az, hogy a másik négyet irányító személyzetet minden elképzelhető helyzetre felkészítse.

- A beállítható üzemzavarok száma végtelen - mondja Göttli József, aki instruktorként két évtizede izzasztja furfangos trükkjeivel a blokkoknál dolgozó kollégákat. De minek is kell ide szimulátor?

Az atomenergia békés felhasználásának fejlődésében két jól ismert töréspont volt eddig: Three Mile Island és Csernobil. Mindkettő arra hívta fel a figyelmet, hogy az atomerőművi technológia tökéletesítése mellett az irányító személyzet felkészültségét kell olyan szintre hozni, és folyamatosan fejleszteni, ami garantálhatja hasonló események elkerülését. A Three Mile Island-i esemény után hozott intézkedések közül az egyik legfontosabb az volt, hogy minden atomerőműnek saját szimulációs központot kell építenie, amelyben az operátorok megtanulhatják, begyakorolhatják az erőmű üzemeltetését, felkészülhetnek valamennyi elvileg lehetséges üzemzavar elhárítására. Az erőmű vezetése és az ellenőrző hatóság számára pedig lehetővé teszi, hogy az operátorok felkészültségét tesztelje, ellenőrizze.

Pakson az első blokk 1982-ben kezdte meg az áramtermelést. Az első személyzetet külföldön képezték ki - a Szovjetunióban, az NDK-ban és Csehszlovákiában -, de már korábban eldöntötték, hogy amint lehet, a Duna partján oktatják a munkatársakat. A saját oktatási rendszer gyorsan kialakult, a külföldi képzés után már a legelső személyzet is Pakson fejezte be a felkészülést, és a magyar hatóság előtt vizsgázva kapta meg a munkájához szükséges jogosítványt. Ahogy a körülmények engedték, megkezdődött a szimulátor építése. Ehhez meg kellett vásárolni egy olyan irányítótermet, amely tökéletesen megegyezik a működő blokkok irányítótermeivel, de mögötte még sincs reaktor.

- A külföldi képzés azért nem járható hosszú távon, mert az azonos gyártótól származó, azonos típusú atomerőművek is eltérnek egy kicsit egymástól. Így számunkra is nyilvánvaló volt, hogy meg kell építenünk saját szimulátorunkat - emlékezett a kezdetekre Kiss István főosztályvezető, aki 1979 óta dolgozik az erőműben.

Az 1980-as évek elején számítógépet még elvétve alkalmaztak ipari környezetben. Valóban korszerűt még ritkábban - ami élvonalbeli technika volt, azt a COCOM-időszakban Magyarországon nem lehetett beszerezni. Olyan külföldi partner kellett tehát, aki az akkori politikai légkörben is hajlandó volt az együttműködésre. Például azért, mert felismerte, hogy üzleti érdekei mellett a világ nukleáris biztonságát is szolgálja azzal, hogy Pakson korszerű szimulátort épít. A másik alapvető kérdés az volt, hogy honnan lesz erre pénz? A külföldi partner hamar megkerült: a finn Nokia ötmillió dollárért bevállalta a számítógéppel vezérelt szimulátor elkészítését. De honnan akasszon le az ország ötmillió dollárt, amikor ez idő tájt a hétköznapi polgárok háromévente mindössze ötven dollárt vehettek legális úton.

- Ilyen üzlet megkötéséhez a politikai-gazdasági vezetés engedélye is kellett. Az engedélyt megkaptuk, de ötmillió dollárt erre a célra az állam nem tudott elkülöníteni - emlékezett vissza Kiss István.

Az árból a finnek nem engedtek, abba viszont belementek, hogy az összeg egy részét alumíniummal egyenlítsük ki. A még így is hiányzó részt mérnöki munkával fizettük meg; húsz-huszonöt hazai szoftverfejlesztő - elsősorban a KFKI és az erőmű munkatársai - dolgozott 1985 januárjától két-három évig folyamatosan nyelvrokonainknál. Az elkészült szimulátor 1988-ban került a Nokia helsinki műhelyéből Paksra, 1989 elejétől már azon oktatták a négy paksi blokk kezelőszemélyzetét. Az úgynevezett keleti blokkban sokáig ez volt az egyetlen, a nyugatiak nívóján működő szimulátor. Végül is az akkori pénzszűke előnyünkre vált; a fejlesztésben való ilyen arányú részvétel eredményeként hazahoztuk azt a tudást, ami egy ilyen bonyolult számítógépes rendszer fejlesztéséhez szükséges.

Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt húsz évben valamennyi korszerűsítési és továbbfejlesztési feladatot el tudták végezni az atomerőmű és a KFKI szakemberei a szimulátoron.

A nukleáris energiatermeléshez a reaktor mellett rengeteg műszer, csővezeték, szivattyú és még ki tudja - az atomerőmű dolgozói tudják! - miféle eszközök kellenek. Míg az egyik blokk irányítótermében dolgozó négy-öt ember műszerek százain követi a reaktor és a kiszolgáló rendszerek üzemét, addig a háttérben további húsz-harminc dolgozó gondoskodik a rendszerek és a berendezések helyszíni felügyeletéről, kezeléséről. A szimulátoron az irányító központ és helyszín közötti kapcsolatot ugyanolyan kommunikációs eszközökön keresztül bonyolítják, mint a valóságban, de a helyszíni szereplőket az oktató instruktor helyettesíti.

A szimulátor egyik hatalmas előnye, hogy a valóságban bekövetkező rendellenességeket ezzel az eszközzel valamennyi szakember számára be lehet mutatni, ugyanúgy megtapasztalhatják az éles helyzeteket, mint az abban közvetlenül részt vevők.

A szimulátor segítségével modellezni lehet, hogy mi történik akkor, ha egy szivattyút leállítanak vagy például egy szelepet elzárnak. A számítógép az eszközök mesterségesen létrehozott meghibásodását figyelembe véve modellezi a teljes technológia normálistól eltérő működését is. Így az oktató szándékosan hoz létre olyan, a valóságos működést teljes hűséggel szimuláló üzemzavarokat, amelyeket az operátornak észlelnie kell, majd az utasításoknak megfelelően eljárva helyre kell állítani az üzemszerű állapotot, le kell terhelnie vagy le kell állítania a reaktort. Az operátor figyelmetlensége, hibázása önmagában csak ritkán okoz komoly problémát, mert okos automatikák, védelmek gondoskodnak a reaktor biztonságáról. A szimulátorban egy gombnyomással, másodpercek alatt újraindítható a rendszer, a valóságban a reaktor újraindításához másfél napra van szükség. Göttli József szerint a szimulátorral megtanítják helyesen, határozottan dönteni az embereket, felkészíteni a legváratlanabb helyzetekre is. Elvileg végtelen a modellezhető hibalehetőségek száma.

Frányó Istvántól, a szimulátorosztály vezetőjétől tudjuk, hogy a blokk irányítására szóló egyéni jogosítványok három évre szólnak. Ezen jogosítványok megszerzése általában négy-öt évi folyamatos tanulás és vizsgák eredménye. A jogosítványok megtartásához évente gyakorlati vizsgát kell tenni a szimulátoron, illetve háromévente szóbeli vizsgát egy bizottság előtt. Volt már arra példa, hogy valaki a szimulátoron mutatott teljesítménye alapján alkalmatlannak bizonyult e fontos munkakör betöltésére.

A szimulátorban évente kétszer egy hetet töltenek a blokkok irányítói. A négy blokkot hat műszak kezeli, így könnyen kiszámolható, hogy az év 48 hetében foglalt a berendezés. Azért, hogy az instruktorok ne szakadjanak el a valóságtól, évente egy hónapot valamelyik blokk irányító központjában töltenek "éles" blokkügyeletesi munkakörben. "Mi nem hibázhatunk! Itt nem lehet igaz, hogy aki tudja, az csinálja, aki nem, az oktatja. Minden helyzetre tudnunk kell reagálni, minden pillanatban hitelesnek kell lennünk" - mondja Göttli József.

A szimulátor a legfontosabb oktatóeszköze az atomerőműnek, de nem mindenható. A 2003. áprilisi paksi üzemzavart - a tisztítótartályban megszűnt a fűtőelemek hűtése, emiatt azok sérültek - például nem tudták kivédeni a szimulátoron edzett szakemberek. A tisztítótartály ugyanis - mint az áramtermelést szolgáló technológián kívül eső, ideiglenes berendezés - nem volt része a szimulációs ismeretkörnek.

Beszélgetőpartnereim azt mondták, hogy az atomerőművek üzemeltetőinek egyik legfontosabb alapelve, hogy minden hibalehetőségre oda kell figyelni, minden eseményből, történjen az Pakson vagy a világ bármely atomerőművében, le kell vonni a tanulságokat. Ezt az elvet követve a szimulátoros képzés fontosságának, rangjának elismerése mellett fokozott figyelmet fordítanak az atomerőműben munkát végző valamennyi dolgozó felkészültségének fejlesztésére és ellenőrzésére.