Míg a hazánkban fészkelő három fecskefaj - a füsti-, a molnár- és a partifecske - állománya fogy, a velük nem rokon (még csak nem is énekesmadár), hozzájuk csak az azonos életmód miatt hasonlító sarlósfecske állománya nő. Városi madár, régen sziklarepedésekben költött, ezt helyettesítik számára a lakóházak rései. - A legutóbbi országos állománybecslés a 2000-es évek elején három-ötezer párra tette a nálunk fészkelő sarlósfecskék számát. Ez erősen alulbecsült adat - mondja Nagy Károly, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) csoportvezetője. Újabb országos felmérés azóta nem volt, de az biztos, hogy ennél jóval több pár fészkel nálunk - idén pedig még a szokásosnál is több.

Ezt Molnár Gyula, az MME Csongrád Megyei Csoportjának elnöke is megerősíti, Szegeden, s az ország számos helyén végzett megfigyelései révén. Régóta ismert, hogy egy-egy faj egyedszáma bizonyos években megnövekszik, máskor lecsökken, majd visszaáll az eredeti állapot. Az okok sokszor homályban maradnak; a jelenséget több pozitív, illetve negatív tényező véletlenszerű egybeesése okozza. A három hazai fecskefaj állományának egyébként is mutatkozó csökkenésére csak rásegített a tavaly őszi, kirívó pusztulás - amit a sarlósfecske elkerülhetett.

Az őszi csapadékos idő, s az ebből adódó rovarhiány a sarlósfecskét eleve nem érintette, hiszen már augusztusban elvonult. De fiókanevelési időszakban is könnyen átvészeli a rovarmentes időt: a felnőtt madarak egyszerűen elrepülnek az időjárási front sújtotta körzetből, több száz kilométert is megtéve - s közben a fiókák akár egy-két hetes, úgynevezett "éhségalvással" (miközben testhőmérsékletük lecsökken) élik túl azt az időszakot, amíg a szülők nem tudják őket táplálni. Míg a többi vándormadarakra Olaszország és Málta nagy veszélyt jelent, a sarlósfecske szempontjából nem, hiszen a lábát is ritkán használó madár pihenni sem száll le, a levegőben alszik, így nem kerül a mediterrán országokban a házaknál elhelyezett madárfogó hálók fogságába. Lőfegyverrel sem nagyon érhetik el a sarlósfecskét a pusztítók, az igazi fecskéknél sokkal nagyobb sebességre (óránként 140-180 kilométer) képesek.

Ami negatív a sarlósfecske számára: az országos panelprogram keretében a panelépületek házgyári elemei közti réseket - melyeket e madarak fészkelőhelyül használnak - leszigetelik. Ezen segíthet - mondja Orbán Zoltán, az MME társadalmi kapcsolatok igazgatója - a sarlósfecskeodú, amit bárki elkészíthet. Lényege 40 centi hosszú, 30 centi széles, 20 centi magas, belül üres, fektetett hasáb; a röpnyílás 10 centi széles, 5 centi magas, sarkain félkörívben lekerekített. A panelház tetejére kell helyezni, rögzítve. A röpnyílás az épület felől kifelé nézzen, s a fal síkjától kissé kijjebb helyezkedjen el. Jó, ha teteje nyitható, és bele egy-két marék sódert raknak.

Ami a sarlósfecskék számára éppúgy végzetes, mint az igazi fecskéknek: a telelőhelyeken végzett, vegyszeres rovarirtás, mely tömegével pusztítja őket. A kémiai szúnyogirtás okozta károsításra hazai példa is említhető. Molnár Gyula mondja: évekkel ezelőtt sarlósfecske-fiókákat gyűrűztek Szegeden, és észlelték hogy sok fióka feje tele van kidudorodásokkal, s rendkívül legyengültek; két napon belül a szakszerű táplálás ellenére el is pusztultak. Laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy bőrrákról volt szó, amit feltételezéseik szerint a környéken nem sokkal korábban végzett szúnyogirtásra használt vegyszer okozhatott. - A mérgezett rovarokat a szülők nagy tömegben adták fiókáiknak, azok sejtfejlődése pedig gyors, így a rákos sejtek is gyorsan fejlődtek és elpusztították a fiókákat. A jelenség jelzi: a kémiai helyett minden esetben a biológiai szúnyoggyérítés lenne az elfogadhatóbb megoldás.