Az Egyesült Királysághoz tartozó Chagost az 1960-as években a britek "kölcsönadták" az amerikaiaknak, akik afganisztáni és iraki hadművelethez légi bázist építettek rajta. A szigetek lakosait biztonsági okokból kitelepítették, legtöbbjük Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken vagy az Egyesült Királyságban él, és jóllehet a katonai tevékenység már megszűnt egykori otthonukban, korábbi ígéretek ellenére nem költözhetnek haza.

Az amerikai Pew Környezetvédelmi Csoport ugyanis szövetségre lépett brit természetvédőkkel, hogy helyreállítsák a súlyosan károsodott területet, és megőrizzék annak egyedülállóan változatos élővilágát. Tavaly az egykori szigetlakók közreadtak egy részletes újraépítési tervet, ám a Chagos Környezetvédelmi Alap szerint a javasolt repülőtér és az egyéb turistalétesítmények nem egyeztethetőek össze a környezet megóvásával.

Az alapot támogató angol tengerbiológus, Charles Sheppard reméli, hogy a brit kormány támogatásával és a Pew Csoport anyagi segítségével lehetővé válik a területen található hatalmas korallzátony állapotának megőrzése. Ha a környezetvédelmi terv megvalósul, semmilyen hajó nem horgonyozhat a korallban gazdag vizekben, és a tengeri uborkákra, valamit cápákra vadászó halászhajóknak is el kell kerülniük a területet. A legnagyobb sziget, Diego Garcia azonban kívül esne a védett zónán, és mégiscsak az amerikaiak kezében maradna.

A müncheni nemzetközi jogi intézet munkatársa szerint nem ez az első megkérdőjelezhető, környezetvédő szándékú önkényes területfoglalás: az utóbbi időben több, hasonló eset történt, pl. George Bush egykori amerikai elnök nemzeti emlékké nyilvánította a nemzeti vizeken 80 km-rel túlnyúló Mariana-árkot.

A Chagos Környezetvédelmi Alap szerint az ő esetük más, mivel a szigetek az Egyesült Királysághoz tartoznak, jóllehet 1983 óta a kormányzat több ízben is ünnepélyesen bejelentette, hogy átengedi a területet Mauritiusnak. Erről persze sem a mauritiusiakat, sem a chagosiakat nem kérdezték meg.