A múmián összesen 57 tetoválást találtak. A párhuzamos vonalak és a pontok a lágyéktájon és a jobb boka körül láthatók. Van egy kereszt alakú rajzolat a bal térdhajlatában is. Maria Anna Pabst, a Grazi Orvosi Egyetem kutatója parányi szövetmintákat vett a tetoválásokból, illetve a bőr más részeiből - ezeket fény- és lézermikroszkóppal megvizsgálva kristályokat fedezett fel. A kémiai vizsgálatokból kiderült, hogy a tetovált részen korom és szilikát kristály volt. A tetoválásmentes bőrön viszont nem fedezték fel a korom nyomait.

Maria Anna Pabst szerint a tetoválásnál alkalmazott festék alapanyagát a tűzhelyet körülvevő, kormos szilikáttartalmú - feltehetően kvarc és almandin - sziklákról kaparhatták le. Ötzi társa valószínűleg tövisekkel juttatta be mélyen a festéket a bőr alá.

Ötzi tetoválása feltehetőleg gyógyítással kapcsolatos célokat szolgált, sem mint dekorációként került volna a testére. A keresztekből és vonalakból álló rajzok többségét ugyanis takarták Ötzi ruhái, több tetoválás ugyanakkor az úgynevezett akupunktúrás pontok közelében helyezkedik el. Az utóbbi tizennyolc évben a vizsgálatok megállapították, hogy Ötzit egy rakás kórság nyomorgatta. Fájt a háta, köszvényes volt és a gyomrával sem volt minden rendben.

Ötzi előtt a kutatók azt hitték, hogy először a kínaiak alkalmaztak akupunktúrás kezeléseket, úgy háromezer évvel ezelőtt. Az alpesi jégember tetoválásai viszont arra engednek következtetni, hogy Európa és Ázsia prehisztorikus kultúráiban egymástól függetlenül találtak rá az akupunktúrára. Frank Bahr, a német Akupunktúra Akadémia elnöke a New Scientistnek azt nyilatkozta, hogy egy Ötzihez hasonló kórságokkal megáldott pácienst 90 százalékban az alpesi emberen kitetovált pontokon szúrná meg.

Az 5300 éves hegylakó vesztét egy közelharc okozta. Azt vélhetően már senki sem tudja egyértelműen tisztázni, hogy a vadászt a megtalálásának helyén, 3210 méteres magasságban támadták-e meg vagy egy lenti völgyben, ahonnan felmászott a biztonságosnak hitt fagyos csúcsra. 1991-ben, a holttest megtalálásakor még azt gondolták a tudósok, hogy Ötzi hóviharba keveredett és megfagyott. Franco Rollo olasz régész volt az első, aki a bronzkori ősember vállán húzódó seb vizsgálatából arra következtetett, hogy valószínűleg tapasztalt vadászok végeztek a hegyi emberrel. A múmiát vizsgáló szakértők később újabb sebeket és zúzódásokat fedeztek fel a kezeken és a test különféle részein. Ezek a jelek egyértelművé tették, hogy Ötzit halála előtt súlyosan bántalmazták. Egy nyílvessző a kulcscsont alatti artériát 13 milliméter hosszan felsértette. A zürichi egyetem munkatársa, Frank Ruhli szerint, ha ez a bizonyos nyílveszsző nem sért artériát és a vadász nem kap fertőzést, akkor mindenképpen túléli a támadást. Így azonban esélye sem volt, gyakorlatilag elvérzett a 3000 méteres magasságban. Ruhli szerint annak nagyobb a valószínűsége, hogy a támadás a hegytetőn érte Ötzit.

Ötzi a legrégibb és legjobban konzerválódott emberi testnek számít a világon. Az egy méter 59 centiméter magas, 40 kilós férfi körülbelül 46 éves korában halt meg. Hajának magas réz- és arzéntartalma arra enged következtetni, hogy rézolvasztással foglalkozhatott.