Az Apollo-11 útja során regisztrált Hold-Föld rádiókapcsolatnak állítólag volt egy talányos eleme, amellyel nem tudtak mit kezdeni a kortársak. Egyetlen mondatról van szó, amelynek sehogyan sem találták a helyét az adott kontextusban. A "feladó" Neil Armstrong, az első ember, aki a holdra lépett, a címzett személye viszont sokáig rejtett maradt. Hogy a mondat elhangzott-e valaha, azt nem tudjuk, megfejtése viszont már ismert.

Armstrong ifjú korában a legenda szerint fültanúja volt egy párbeszédnek, ami a szomszédban lakó házaspár tagjai között hangzott el. A férj bizonyos orális örömök bekövetkezésének várható időpontjára kérdezett rá, mire a feleség csak annyit felelt: majd ha a szomszéd kölyök a Holdon sétál. Amikor az asztronauta az idegen égitestre lépett, a történelmi pillanat emelkedett gondolatai között ez a kis szóváltás is az eszébe jutott - erre vonatkozna tehát a rejtélyes mondat (egyesek szerint az első, amit ember a Holdon mondott): "Sok szerencsét, Mr. Gorsky!".

Akár valóságos, akár legendabeli a történet, annyi bizonyos, hogy az amerikai folklórban elfoglalta a helyét (ugyanúgy, mint a "Kis lépés..." kezdetű szentencia). Méghozzá az eredeti szövegkörnyezettől némiképp elrugaszkodott tartalommal: olyankor használják, amikor arra emlékeztetnek valakit, hogy az álmokat nem szabad feladni - a fejlődés határtalan, előbb-utóbb bármi valósággá válhat. És valahogy így, az eredetitől kissé eltérő üzenettel kanonizálódott az egész holdutazás is. (Furcsa módon csak az első: az amerikaiak többsége tudja ugyan, hogy Amstrongék után mások is jártak a Holdon, ám hogy kik és mennyien, arról fogalmunk sincs - pedig az első után még hat sikeres "emberes" expedíció indult a Hold felszínére). A világrendszerek küzdelme - ami eredetileg a küldetés lényegi eleme volt - szinte teljes egészében kikopott az értelmezésekből, és maradt helyette az ember győzelme a szoros és átvitt értelemben vett "földhöz ragadtság" felett, meg az új világok felfedezésének utoljára évszázadokkal korábban átélt öröme.

Ezt a győzelmi érzést viszi tovább az első holdutazás kulturális hagyatékának egyik vonulata is - a Pink Floyd 1973-as Dark Side Of The Moonjától (amelyet az élő zene képzelt határain túlra tartó, az elektronikus hangzás világába vivő expedícióként méltattak a kritikusok) egészen a Michael Jackson-féle Moonwalkig. A főáram másik ága a bizonytalanság: vajon az ember a többi égitestet is ugyanúgy válságba sodorja-e (társadalmi, illetve ökológiai értelemben), mint a Földet?

A Hold és a holdutazás amúgy egyike a kultúrtörténet örökzöld témáinak - többek között Johannes Kepler, Cyrano de Bergerac, Jules Verne, Konsztantyin Ciolkovszkij is megénekelte. Arthur C. Clarke már a célegyenesben, 1968-ban írta meg az Űrodüsszeiát - ez (meg Kubrick filmes adaptációja) volt talán az első jelentős műalkotás, ami nem a felhőtlen optimizmus, hanem az aggodalom hangján szólt a világűrhódító küldetésekről. Az Alfa holdbázis című kalandfilmsorozat (1975-től) viszont újra az ember legyőzhetetlenségébe vetett hitet igyekszik táplálni.

Négy évtized távlatából azt mondhatjuk: ha ez volt a cél, a holdutazás legfeljebb félsiker volt. Az ember ma sokkal sérülékenyebbnek és kisebb hatósugarúnak gondolja magát, mint 1969-ben. Ám a mítosz, hogy a Hold elérhető, és itt van a szomszédban, ma is él. Valójában ez táplálja a kereskedelmi (vagyis nem tudományos motivációjú) űrutazások iránti érdeklődést is: sokan szeretnék kielégíteni a Föld elhagyásának, az idegen égitesten történő partraszállásnak azt vágyát, ami az Apollo-11 tévében közvetített útja nyomán a közös kultúrkincs része lett. Valószínűleg ez a vágy (és nem csak a 30 millió dolláros fődíj) hajtja azokat, akik a Google Luna X Prize versenyében magánerőből önjáró robotot küldenének a Holdra, vagy akik másfél millió forintnak megfelelő összegért a saját urnájukat utaztatnák oda, igazán exkluzív temetést remélve. És nyilván ez élteti a kereskedelmi űrutazásokat is, amelyek - talán már a jövő évtől - akár 200 ezer dollárért is elérhetőek lesznek, hamarosan talán olyan elképzeléseket is megvalósítva, mint a fizetős holdutazás, vagy a holdhotel.

Good luck, Mr. Gorsky, az álmok néha tényleg valóra válnak.