Energiaraktár, méregbomba
Kadmium, ólom, higany - csak néhány tétel az elemek mérgező "elemválasztékából". Egyetlen használt, kifolyt ceruzaelem akár 1500 liternyi vizet és több köbméternyi talajt is képes tönkretenni. Egy magyar család évente átlagosan félkilónyi használt elemet termel, ami országos léptékben már hatalmas mennyiség. Egy uniós rendelkezés alapján a lerakása tilos, ám az idehaza képződő elemtömeg nagy része egyelőre mégis a kukákban (és így végső soron a talajban) végzi. Júliustól ugyan él a begyűjtési kötelezettség, ám a gyakorlatban ez még csak a teljes forgalom apró hányadának a sorsát rendezi.
A tavaly elfogadott kormányrendelet értelmében a forgalmazók kötelesek díjmentesen átvenni a használt áramforrásokat. Vagyis bármelyik bolt, amelyik elemet árul, át kell hogy vegye tőlünk a viszszavitt használt elemet, akkor is, ha nem ott vettük. A fogyasztók részéről viszont a visszavitel önkéntes, vagyis aki nem akar bajlódni vele, ezentúl is a kukába dobhatja a veszélyes hulladékot.
A ténylegesen begyűjtött mennyiség a gyártókhoz kerül, onnan pedig a megfelelő szigeteléssel ellátott veszélyeshulladék-lerakóra. A hírek szerint idén ősztől már a hasznosítással is megpróbálkoznak - egyelőre külföldön, mivel hazai hasznosító nincs.
Az elemügy tehát látszólag sínen van, ám ezt inkább csak a laikusok látják így. A Hulladék Munkaszövetség álláspontja szerint egy ennyire veszélyes anyag begyűjtését és ártalmatlanítását nem lehet az önkéntes visszavitel (szükségképpen kis hatékonyságú) folyamatára bízni. A zöldek minimális elvárása, hogy a használt elem termékdíjas legyen - ugyanúgy, mint a többször használható, feltölthető akku, amely után jelenleg is termékdíjat kell fizetni. (A termékdíjas hulladékok esetében egyrészt kötelező visszagyűjtési arányok vannak előírva, másrészt maga a díj áttételesen fedezi is a gyűjtés és a feldolgozás költségeit). De még jobb ötletnek tartanák, ha az állam kötelező betétdíjat vetne ki az elemekre, amit a fogyasztó csak akkor kap vissza, ha a használt áramforrást visszavitte.
Az Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete viszont éppen ellenkező irányú változást szeretne. A 137 tagú szervezet azt javasolja, hogy a hordozható akkuk termékdíját is szüntessék meg. Érvelésük első hallásra racionális, hiszen jelenleg a környezetkímélő(bb) alternatívát sújtja a zöldadó, rontva annak versenyképességét. Csakhogy a versenyhátrány úgy is kiegyenlíthető, ha a nem tölthető elemek is termékdíjassá válnak.
A gyártók és a forgalmazók elsősorban a bonyolult adminisztráció miatt ódzkodnak a termékdíjtól. Nem támogatja az ötletet a VPOP sem (ez a szervezet szedi be a termékdíjakat), mondván, hogy csak az illegális elemforgalom nőne meg miatta.
A kötelező betétdíjról egyik piaci szereplő sem akar hallani - pedig környezetvédelmi szempontból talán az lenne a legjobb megoldás.