Neil Armstrongnak egyszerűbb volt a Holdra lépnie, mint a szovjet lapok címlapjára jutnia. Az idegen égitesten először járó ember helyett az olvasók a Pravda első oldalán arról értesülhettek, hogy "A kollektivizmus az új kor emberének sajátja" valamint arról, hogy a Luna-15 sikeresen hold körüli pályára állt.

Az amerikai űrhajósok útját azonban, bár kevésbé előkelő helyen, de az Izvesztyija és a Pravda egyaránt részletesen tárgyalta, és korszakalkotó jelentőségét nem igyekeztek csökkenteni. (És nem vonták kétségbe Armstrong és Aldrin holdbéli sétájának valódiságát sem, ami talán a legfontosabb érv a holdra szállást hollywoodi trükknek tartókkal szemben.) A lapok 1969-ben egyébként is hemzsegtek a kozmikus hírektől: hol egy újabb műhold jutott az űrbe, hol a Vénuszra szállt le ismét egy szovjet űreszköz. A sűrűn tálalt szovjet űrsikerek így enyhítették a Kremlben érzett keserűséget. Elvégre az első műhold, az első ember űrbe juttatása, az első űrséta mellett a szovjet űrkutatáshoz kötődik a Hold első elérése is emberalkotta eszközzel, miután 1959-ben sikerrel landolt a Luna-2 az égitesten.

Az orosz cikkek érthetően inkább az emberiség közös eredményeként interpretálták az Apollo-11 legénységének holdra szállását és hazatérését. "Az elmúlt 15 évben, amióta megkezdődtek az űrrepülést közvetlenül érintő technikai fejlesztések, a Szovjetunió és az Egyesült Államok hatalmas sikereket értek el" - írta tudományos kommentárjában Leonyid Szedov akadémikus. "A szovjet emberek együtt az amerikai néppel és más országok lakóival közösen üdvözlik ennek a jelentőségteljes útnak a résztvevőit". A tudósítások az Apollo-11 repüléséről döntően a televíziós közvetítésekre épültek (a szovjet képernyők nem mutatták az eseményt). A lapok július 22-én fél oldalon számoltak be a Holdon való sétáról és Armstrong történelmi szavairól, igaz, csak a belső oldalakon, mivel az előtte lévő lapokat kitöltötte Leonyid Brezsnyev szovjet és Wladislaw Gomulka lengyel pártfőtitkár beszéde a második világháború utáni Lengyelország megalakulásának 25. évfordulójáról.

"Csak csodálni lehet az űrhajósok kitartását és bátorságát, ahogyan az ismeretlenhez közeledtek. Élve a lehetőséggel, szeretném köszönteni őket a nagyszerű siker alkalmából, és szerencsés visszatérést kívánni nekik"- mondta a legénység visszatérése előtti órákban Alekszandr Vinogradov a Pravda interjújában. Az akadémikus különösen fontosnak tartotta, hogy az Apollo-11-gyel holdkőzetek is érkeznek a Földre.

Ez a szovjeteknek csak egy évvel később sikerült, a Luna-16 révén. Az Apollo-11-gyel versenyt futó Luna-15 ugyanis a sikeres pályára állás után, leszállás közben elvesztette a kapcsolatot a földi központtal. A hír akkor nem kapott helyet a lapokban. A "holdverseny" úgyis véget ért. (Ny. G.)

Lekésett történelmi pillanat

Ami a magyar sajtót illeti, a holdra szállás meglehetősen rossz időpontban történt, vasárnapra esett, s hétfőn a politikai napilapok nem tudósíthattak az eseményről, mivel nem jelentek meg. A Népszabadság - amelynek washingtoni tudósítója, Vajda Péter az utazást megelőző napokban kiemelt terjedelemben számolt be az eseményekről - is csak július 22-én, kedden adta hírül első oldalas induló anyagában a sikeres holdsétát, és hogy az Apollo-11 már úton van vissza, a Föld felé. A 2. oldalon szerkesztőségi kommentárt is szentelt az eseménynek, kiemelve annak fontosságát és azt: mennyire szükség volna a világ népeinek békés együttműködésére.

"Houston, itt a Nyugalom-tengere bázis, a Sas leszállt..." - idézi Armstrong szavait a tudósító, rögzítve az időpontot is: magyar idő szerint este 9 óra 17 perc volt.

Élőben vagy késleltetve, felvételről sugározta-e a magyar televízió a holdra szállást? A július 20-i, vasárnapi lap tévéműsorában az szerepel: 20.40 A Mézga-család különös kalandjai 1. A csodabogyó, (magyar rajzfilm). 21.10 Közvetítés a Holdra-érésről. 21.25 Mi újság a mi utcánkban? Politikai kabaré a Mikroszkóp Színpad műsorából.

Hogy a szocialista országok között vita lehetett, élőben vegyék-e át az amerikai adást, azt alátámasztani látszik a korban teljesen szokatlan eljárás: a magyar televízió már július 13-án közreadta - a Népszabadságban is megjelent -, hogy "A magyar tv a július 21-i egyenes adás átvételét tervezi", miközben a helyszíni közvetítések alapján mindennap beszámol az Apollo-11 útjáról.

A Luna-15 szovjet automatikus űrállomás útját a Népszabadság is az Apolló-hírek tövében közölte, de a kor jellegzetességeként csak a tömör hivatalos közleményre szorítkozhatott, szemben a holdra szállás nagy nyilvánosságával. Az Apollo-11 útját élő tévéközvetítésekben követhette a világ. A magyar televízió így tájékoztatta a közvéleményt a közvetítés technikájáról:

"A képeket a holdkomp oldalán elhelyezett kamerákkal, valamint kisebb kézikamerával veszik fel. A felvételek négyszázezer kilométeres utat tesznek meg a Holdtól a Földig, s a képeket az ausztráliai Parkes csillagvizsgálójának rádióteleszkópjával fogják majd fel, onnan mikrohullámú láncon Sydney-be továbbítják. Sydney-ből az Atlanti-óceán egy meghatározott pontja felett lebegő Intelsat-3 gyűjti be a képeket és továbbítja a texasi Houstonba. Az itteni irányítóközpontból sugározzák szét a képeket egyrészt az Egyesült Államokba, másrészt híradástechnikai mesterséges holdak közvetítésével a világ többi részébe. Európa számára az Eurovízió biztosítja a képek vételét, s az Eurovízió adását az Intervízió is átveszi." (Népszabadság, 1969. július 13.) - Magyarázatként csak anynyit érdemes mindehhez hozzáfűzni: a politikailag kettéosztott világ két nemzetközi televíziós hálózatot kreált: a nyugaté volt az Eurovízió, míg a szocialista tömbbé az Intervízió. (F. R.)