A lápi póc tömeges szaporításába fognak a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) kutatói. A fokozottan védett, egyedenként százezer forint természetvédelmi értékű hal világállományának jelentős része Magyarországon található. - Egykori mocsaraink lecsapolásával nagyon megritkult, s új veszélyt jelent számára a nálunk a közelmúltban megjelent, távol-keleti eredetű, ragadozó és táplálékkonkurens amurgéb.

Megmentésében az annak idején Magyarországon kidolgozott, azóta széles körben elterjedt, de e halfaj esetében eddig még nem alkalmazott, úgynevezett indukált, mesterséges szaporítás óriási lehetőséget jelent. Az indukált módszer lényege: a halak petesejtjeinek végső érését hormonális úton segítjük elő - mondja Müller Tamás, a SZIE halgazdálkodási tanszékének tudományos munkatársa.

"Kis tételben", akváriumban már többen tenyésztettek lápi pócot, de tömegméretekben, e halfaj természetes vizekbe való repatriálásához, állománypótlásához szükséges mennyiségben még a világon senki nem szaporította ezt a kisméretű halat. Védelme ügyében egyébként a veresegyházi Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület kereste meg az egyetemet. - Az egyesület lápipóc-védelmi mintaprogramot is összeállított, melyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is támogat - tudtuk meg Tatár Sándor programvezetőtől.

A SZIE kutatói egyéb, veszélyeztetett halak szaporításával, kihelyezésével is foglalkoznak. A sort a - rendkívül megritkult, s a legtöbb európai országban már védetté nyilvánított - széles (más néven arany-) kárásszal kezdték. Ezt a halfajt az Európába az ötvenes években betelepített ezüstkárász szorította ki legtöbb élőhelyéről. A kutatók feltérképezték azokat a vizeket, ahol jelenleg még előfordul, s megoldották az indukált módszer e fajra adaptálásával mesterséges tenyésztését is. Három év alatt 15 ezer széles kárászt (előnevelt, egy- és kétnyaras méretben) helyeztek ki olyan vizekbe, amelyek eredetileg is élőhelyei voltak, illetve alkalmasak számára. A legnagyobb mennyiséget - egymázsányit - a Balatonba torkolló vízfolyásokba telepítették, s tógazdaságoknak is juttattak az ivadékokból. Mindez pályázati pénzből valósult meg.

Azóta kősüllőt is szaporítottak mesterségesen Gödöllőn, a cél a Balaton - az utóbbi időkben nagyon lecsökkent - kősüllőállományának pótlása. Hogy ehhez elegendő mennyiségű ivadékot elő lehessen állítani, meg kell oldani e halfaj tógazdasági nevelését is. A természetvédelmi oltalom alatt álló réti csík tenyésztése, ivadékának intenzív körülmények között való felnevelése is sikerült; a szaporításra szánt halakat a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centrumától (DE AMTC) kapták, ahol már korábban megoldották e hal indukált módszerrel történő szaporítását.

- Figyelemfelhívásként kezdtünk el a réti csíkkal, ezzel a közismert és érdekes életmódú, védett halunkkal foglalkozni. A cél, hogy tudatosodjék a természetvédőkben: veszélyeztetett halaink élőhelyen kívüli, tudományos szakszóval "ex situ" szaporítása, majd kihelyezése megoldható feladat - mondja ezzel kapcsolatban Stündl László, a DE AMTC egyetemi adjunktusa, a réticsík-tenyésztési program vezetője. Mobil halkeltetőt is létrehoznak - hogy az indukált módszert bárhol lehessen alkalmazni, és a stresszérzékeny halakat ne kelljen, mondjuk, száz kilométerről a szaporítóhelyre szállítani.

A szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet (Haki) több őshonos halunk szaporításával is foglalkozik - tudtuk meg Rónyai András tudományos főmunkatárstól. Kuriózum, hogy az egyre ritkuló kecsege mellett a folyóinkból szinte teljesen kipusztult, védett vágó tokot, továbbá a sügért és a nyurgapontyot is szaporítják mesterségesen. A természetes vizeinkben ugyancsak megritkult compóval több helyen is foglalkoznak Magyarországon.