Az Egyenlítő környékén húzódó esőövezet lassan, de biztosan egyre északabbra tolódik - jelentette be a Nature Geoscience-ben egy nemzetközi kutatócsoport. Az iskolában is tanulunk az úgynevezett "mindennapos esők övéről", ami, persze, nem jelenti azt, hogy ebben a trópusi zónában csakugyan mindennap esik az eső. Ráadásul ez a zóna évi rendszerességgel vándorol - hol kissé északabbra, hol pedig délebbre húzódik az Egyenlítőtől, nagyjából követve az úgynevezett termikus egyenlítőt. Ez utóbbi egy szabálytalan lefutású, hullámszerű vonal, mely a földfelszín legmelegebb pontjait köti össze.

A szabálytalanság magyarázata az, hogy másként melegszenek fel a kontinensek és másként az óceánok. Amikor az északi féltekén tél van, a hőmérsékleti egyenlítő a déli félgömbre tolódik, és a csapadékzóna is délre vándorol. A déli félgömb telén a helyzet megfordul. Ez tehát teljesen természetes folyamat, ami a Föld tengelyének ferdeségéből, végső soron pedig az évszakok váltakozásából következik. Az azonban már korántsem természetes, hogy az esősáv az északi félgömbön a szokásosnál még északabbra tolódjon.

Az esőövezet az úgynevezett trópusi konvergenciazónában alakul ki. Ez az a sáv az Egyenlítő környékén, ahol az északi és déli félteke passzátszelei találkoznak. Az övezetben óriási, nagy magasságba emelkedő esőfelhőrendszerek alakulnak ki, és több helyen is évi 4000 milliméter körüli csapadékkal áztatják a felszínt. (Ez kereken a hatszorosa a magyarországi átlagnak!) Százmilliók mindennapi betevő falatja függ attól, hogy elegendő eső hull-e a bő termés eléréséhez. Az esősáv normális körülmények között az Egyenlítőtől északra, az 5. és a 10. szélességi kör között húzódik. Hozzá kell tennünk, hogy a trópusi konvergenciazóna a déli féltekén valójában nem is alakul ki teljes valójában, mert ott egészen más a kontinensek és az óceánok aránya és elrendeződése, illetve a magashegységek lefutása.

Az új kutatás soron arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a trópusi konvergenciazóna az 1400 és 1850 közt fellépő ún. kis jégkorszak idején még az Egyenlítőt fogta körül. A kutatók négy csendes-óceáni szigeten végeztek üledékminta-elemzéseket, melyek alapján megállapítható, hogy mennyi csapadék esett le a múltban. Az egyik helyszín a parányi Washington-sziget (valójában atoll, és a Kiribati Köztársasághoz tartozik), nagyjából 5 fokkal az Egyenlítőtől északra.

Napjainkban a konvergenciazóna déli peremén van, és évi közel 3000 mm csapadékot kap, a kis jégkorszak idején viszont kifejezetten száraz volt. A kutatók a helyi tavi üledékmintákban sótűrő mikrobák maradványait keresték, ugyanis ilyen organizmusok csak száraz körülmények között életképesek. A leletek egyértelműen igazolták, hogy a Washington-sziget évszázadokkal ezelőtt sokkal szárazabb volt a mainál, akárcsak Palau szigete, hét fokkal az Egyenlítőtől északra, pont a konvergenciazóna kellős közepén.

Ezzel ellentétben a Galápagos-szigetek, melyek pont az Egyenlítőt fogják körül, ma kifejezetten szárazak, viszont a kis jégkorszakban bő csapadékáldást élveztek. Az, hogy a kis jégkorszakban a trópusi konvergenciazóna délebbre volt, természetesen nem magyarázható a kontinensek vagy magas hegyláncok maitól különböző eloszlásával, hiszen azóta csupán pár száz év telt el. Az ok abban keresendő, hogy a Föld akkoriban kb. 0,1 százalékkal kevesebb napsugárzásban részesült, mint napjainkban.

Egyre biztosabb, hogy a konvergenciazóna az 1600-as évek közepe óta nagyjából 5 földrajzi fokot, vagyis 550 kilométert mozdult el észak felé, ami évi átlagban 1,4 kilométert jelent. Ha pedig ez a trend folytatódik, századunk végére körülbelül 125 kilométerrel lesz északabbra, mint manapság. Erre minden esély megvan a jelenleg tapasztalható globális felmelegedés miatt. Mindez azzal járna, hogy azok a trópusi-szubtrópusi területek, melyek jelenleg még éppen belógnak az esőzónába, kikerülnének onnan és szárazabbá válnának. Ennek hatása valószínűleg nem csupán a Csendes-óceán térségében, hanem tőle távolabb, sűrűn lakott kontinentális vidékeken is érvényesülne, mivel a trópusi konvergenciazóna, s vele az esőövezet eltolódása szerte a világon kihat a globális légkörzésre.