A legrégebbi fennmaradt, pergamenlapokra írt kertesztény emléket a British Library munkatársai restaurálták, s tették közzé mintegy felét elektronikus formában (az eredeti verzió 1460 oldalas volt). Az 1600 éves ritkaság megmentésén brit, német, egyiptomi és orosz szakértők is dolgoztak.

"A Codex Sinaiticus egyike a világ legértékesebb írásos kincseinek" - idézte Scot McKendricket, a British Library illetékes igazgatóját a BBC. McKaendrick szerint a kódex betekintést nyújt a korai keresztény időkbe. Az internetes publikálás (codexsinaiticus.org) lehetővé teszi, hogy a kutatók bárhol a világon hozzáférjenek a becses dokumentumhoz.

A Codex Sinaiticus lényegében az egész Bibliát tartalmazta. Az ótestamentumi rész csak nagyon töredékesen, az Újtestamentum azonban szinte teljes egészében fennmaradt. A kódexben szerepelt továbbá Barnabás levele és Hermász Pásztora (egy II. századi keresztény írás, amely példabeszédeket tartalmazott). A vélhetően az egyiptomi Alexandriában íródott Codex Sinaiticus majdnem egyidős (egyesek szerint valamivel későbbi) a másik korai keresztény forrással, a Codex Vaticanusszal. A kutatók szerint a Sínai Kódexet négyen írták, de utólag még heten belejavítottak.

A könyv fennmaradásához nagyban hozzájárult, hogy 1500 évig a Sínai-félszigeten lévő Szent Katalin-kolostorban rejtőzött, és csak 1844-ben találta meg a lipcsei egyetem profeszszora, Konstantin von Tischendorf. A sivatagi levegő ideális volt a lapok konzerválására, ráadásul a kolostor is érintetlen maradt. Keletkezésének első néhány száz éve után azonban a kódex darabjaira hullott, s a monostor különböző helyein kallódott. A szerzetesek sem tudtak a létezéséről.

Tischendorf összesen háromszor járt a sivatagban elzártan álló helyen. Az első alkalommal fellelt részeket II. Frigyes Ágost szász királynak vitte ajándékként. Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből (Mózes első könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba II. Sándor orosz cár megbízásából.

Az értékes pergamenek soha többé nem kerültek vissza a monostorba. A British Library 347 oldalt vásárolt meg százezer fontért a Szovjetuniótól 1933-ban. Számos oldalt őriznek a lipcsei egyetemi könyvtárban és az Orosz Nemzeti Könyvtárban Szentpéterváron. 1975-ben aztán váratlan dolog történt. Egy leomlott fal alatt titkos kamrát fedeztek fel, amelyben több ezer pergamenlap lapult. Ezek között találtak rá a kódex 12 lapjára és 15 töredékére.

Egy 2005-ben indult program vállalta fel, hogy a lapokat olvashatóvá teszi, majd a szövegeket az internetre viszik fel. Tavaly így került fel néhány oldal a világhálóra. A kódex - amelynek darabjai jelenleg négy országban, Angliában, Németországban, Oroszországban és Egyiptomban vannak egymástól különválasztva - az internetnek köszönhetően digitálisan újraegyesült.

A monostor szerzetesei nem tettek le arról, hogy visszaszerezzék kódexüket. Túl sok esélyük azonban nincs, annak ellenére, hogy azt állítják, a lapokat ellopták a monostorból, mivel a mai napig őrzik Von Tischendorf írott nyilatkozatát arról, hogy csak betekintésre viszi el a pergameneket, és azokat sürgősen visszaszolgáltatja.