Kis Linuxok a háztájiban
Odáig jutott a Linux népszerűsítési eszköztárának fejlődése, hogy sok disztribúciót ("kiszerelést") telepítés nélkül is megismerhetünk. Csak behelyezzük a CD-jét, és újraindítjuk a gépünket, mire az adott disztribúció ideiglenesen elfészkeli magát, leginkább a memóriában. De van olyan is, hogy nem kell még újraindítani sem, csak futtatunk egy programot a CD-ről, és a Linux (próbaváltozat) a Windows alatt (!) bemutatkozik, alkalmazásai futtathatók stb. Az ilyen CD-t nevezik Live CD-nek (aktív vagy élő lemeznek).
Régebb óta versenyeznek a profi programozók, hogy ki tud kisebb, működő Linux rendszert készíteni. A verseny gyakorlati értelme, hogy a kis Linuxot kevés memóriájú készülék belső programjaként lehet hasznosítani. Például Magyarországon is használnak olyan digidobozt (digitális kábeltévéműsor-vételét megvalósító eszközt), amely voltaképpen egy speciális Linuxot futtató számítógép. De az is visszatérő hír a szaksajtóban, hogy összehoztak linuxos mobiltelefont, megcsinálták a Linuxot a Sony PSP-re (játék kézigép) vagy Micrsosoft Xboxra (játékgép), és van intelligens, beépített tűzfalprogrammal rendelkező helyi hálózati csatlakozó is (mintegy 2,5 x 1,5 x 1 cm térfogatban), amelyben Linux fut.
A "Ki tud kisebb Linuxot csinálni?" verseny mellékterméke a felhasználóbarát, könnyen telepíthető, és a mindennapi használatra való alkalmazásokat tartalmazó összeállítás. Két ilyen került az utunkba: a DSL (Damn Small Linux, átkozottul apró Linux), és a PuppyLinux (puppy: kutyakölyök). Mindkettő bőven elfér egy mai USB-tárolón (magyarul pendrive-on). Voltaképpen egy tegnapelőttin is, hiszen mintegy 50 illetve 100 MB-osak a "telepítőkészletek", az idézőjel magyarázatát lásd alább.
Mindkettőt úgy lehet USB-tárolóra tenni, hogy előbb kiírjuk a letölthető lemezkép- (ISO-) állományt egy CD-re, erről elindítjuk a Linuxot, és azon belülről felkeressük a "telepítés USB-tárolóra" értelmű menütételt vagy ikont. Az USB-tároló korábbi tartalma elvész (de azt előzőleg természetesen elmentettük máshová, ahonnan majd visszamásolhatjuk az USB-tárolóra).
De akár CD-ről, akár USB-tárolóról indítjuk, a kis Linux valójában nem kerül fel a gépünk merevlemezére, hanem a memóriában fut, ahonnan nyom nélkül el is tűnik a kikapcsoláskor. A Linux alatt létrehozott dokumentumok viszont megmaradnak, akár magán az USB-tárolón, akár a befogadó gép merevlemezén - ha oda mentjük. Ha van akár csak 512 MB memóriánk, annak felét (se) használja a kis Linux, viszont a másik felét virtuális háttértárként (mintegy merevlemezként) hasznosítja.
Az USB-ről történő rendszerindítást engedélyezni kell a gépünk BIOS-ában, erre kérjünk föl szakértőt. Sajnos, ha gépünk 5 évnél régebbi, akkor jó eséllyel ez nem lehetséges, de az ennél újabbak legtöbbjén igen. Ha ez megtörtént, akkor a kis Linux a Windowsnál lényegesen gyorsabban betöltődik, és egy szép, grafikus, ikonos, egeres környezetben találjuk magunkat.
Ha pedig elindítjuk a böngészőt, akkor meg is érkeztünk az internetre. Előzőleg persze be kell állítanunk a hálózati elérést, kattintanunk kell néhány gombon, ezt a fenti szakértő is megteheti. Ezt a beállítást (meg az összes többit, amit menet közben megteszünk) a kis Linux megjegyzi a kilépéskor, és a következő indításkor rákérdez, hogy a mentett, vagy az alapértelmezésű beállításokat használja-e.
Természetesen van levelező- és csevegőprogram is a kis Linuxokban, sajnos, éppen ezek vihetők át a legnehezebben más operációs rendszerekbe. Konkrétan: Skype és MSN nincs. Viszont van minden, ami böngészőből érhető el, Gmail, Gtalk, az összes webes levelező, stb.
Kötelességszerűen van a kis Linuxban média- (DVD-, DivX- és MP3-) lejátszó, valamilyen képnéző program - és valamilyen dokumentumszerkesztő. A PuppyLinuxban a Magyarországon is ismert AbiWord található, amellyel több-kevésbé szabályos, de a "nagy" Wordben mindenképpen olvasható dokumentumokat lehet létrehozni.
A kis Linuxban nincs vírus, ha kattintunk is valami ismeretlen csatolmányon, vagy rosszindulatú linken, a legrosszabb, ami történhet, hogy összeomlik az aktuális munkamenet. A kártevő a Windowsra számít, Linuxban tehetetlen. Legföljebb újraindítjuk a rendszert, aminek során még a memória is törlődik. Barátságos környezetünket pedig bárhová magunkkal is vihetjük az USB-tárolón.
Két alapvető előnye van a Linuxnak: ingyenes és biztonságos. Egyrészt azért biztonságos, mert nagyságrendekkel kevesebben használják, mint a Windowst, tehát nem érdemes széles körű terjedésre szánt ártalmas programot írni rá, másrészt pedig olyan a felépítése, hogy nem is lehet a Windowsban szokásos vírust, férget programozni Linuxra. (Amúgy a Windowsnak nem hibája az, hogy lehet rá vírust, férget írni. Ez egy jelenség, amely a Windows egyébként hasznos tulajdonságát, az egyedi programok készítésének megkönnyítését használja ki.) A Linux ingyenességének következménye, hogy nincs hozzá "hivatalos" és átfogó dokumentáció, következésképpen a sajátos igények szerinti beállítása, konfigurálása nehéz, amatőrök számára majdhogynem lehetetlen.
