Az International Herald Tribune bátran nyúl a kényes témához, és Egészség rovatában gyakorlati példákkal igazolja, hogy a daganatellenes kezelés elkezdése (vagy folytatása) nem egyszerűen orvosi probléma, és hogy gyakran ütközik a beteg akaratával. Az egyik 83 éves amerikai prosztatarákos beteg esetében a döntéshozatalnál nem volt vita. Bár a daganat kiterjedt, szövettanilag pedig agresszív volt, az orvos sugár- és hormonterápiát ajánlott, amelyet a beteg elfogadott. A mellékhatásokat jól tűrte, és a terápia sikeres volt, a daganat visszafejlődött. Más volt a helyzet annál a korábban csontszarkóma miatt amputáción átesett 78 éves férfinál, akinél az utolsó kontrollnál tüdőáttéteket találtak. Ráadásul súlyos cukorbeteg is volt. Mind az orvosa, mind a gyerekei lebeszélték a további kezelésről, mondván, azt valószínűleg nem élné túl. Ám a beteg nem hallgatott rájuk. Jól tette, mert a kezelést kifejezetten jól tűrte, és a tüdőáttétek visszafejlődtek. Még két évet élt, relatíve jó általános állapotban - beavatkozás nélkül néhány hónapja lett volna hátra.

Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet Palliatív Osztályán - mert szerencsére ma már ilyen részlegek is működnek - elsősorban olyan tüdőrákos betegeket kezelnek, akiket már nem lehet véglegesen meggyógyítani, de jelentősen javítani lehet testi és lelki állapotukon. Dr. Tóth Krisztina főorvosnő elmondta, hogy nálunk is használnak a beteg életminőségét figyelembe vevő protokollokat. A legismertebb, az 1949 óta használt Karnofsky- index százalékban ítéli meg a beteg kezelhetőségét. A test biológiai kora és az életkor nem mindig esik egybe. Sok idős embernek "fiatal" a szervezete, és persze a fordítottja is gyakori. Tóth doktornő azt is elmondta, hogy az eseteknek legalább az egyharmadában nem is a beteg és/vagy a kezelőorvos ragaszkodik a további, sok szenvedéssel és kevés eredménnyel járó kezelésekhez, hanem a hozzátartozó. Többnyire azért a beteg kívánsága a döntő. Fizikai és mentális állapotán kívül mérlegelni kell az élethelyzetét, a családi támogatás mértékét, az önálló életre való képességet. Fontos szempont, hogy míg az újonnan diagnosztizált rosszindulatú daganatok 60%-a 65 éves kor felett fordul elő, a korosztályban meglepően kevés a korrekt összehasonlító vizsgálat, a kísérletekbe inkább fiatalabbakat vonnak be.

Dr. Kovács József, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének docense szerint nálunk is megfigyelhető az idősekkel szembeni különböző mértékű diszkrimináció. Holott elfogadhatatlan az ageism (lefordíthatatlan, "korizmust" jelent), ezért a medicinában életkor szerint senkit sem szabad(na) megkülönböztetni. Néhány évtizede még Nyugaton is felső korhatárokat állapítottak meg, például a művesekezelésnél - ma ezt már mindenütt tiltja a törvény.