Érzek némi nosztalgiát a higanyos hőmérő iránt. Nyilván, mert gyermekkoromban, ha felkúszott az apró higanyszál, ágyba dugtak, kényeztettek, és legálisan lóghattam az iskolából. Még azt is szerettem, amikor eltört: az egyre apróbb darabokban szanaszét guruló, fürge kis ezüstgolyócskák látványa megfogott.

A higany kivonásának azonban igencsak racionális az oka: nagyon mérgező nehézfémről van szó. A fémek közül egyedülálló módon szobahőmérsékleten is párolog, 80 százaléka a tüdőn keresztül felszívódik, de a bőrön át is mérgez. A vesét, a májat, főleg az agyat károsítja. Terhesek-ből átjut a magzatba, és fejlődési rendellenességet okoz.

Mondhatják, hogy a hőmérőben nincs túl sok higany. De igen: a levegő higanytartalmának felső egészségügyi határértéke 0,003 mg/m3. Márpedig a hagyományos lázmérők ennek sokszorosát, fél-másfél gramm higanyt tartalmaznak, ami hónapokig a levegőben maradhat. Meg hát megbújhat, párologhat a padló réseiből, a ruhaneműből.

Szóval jogos a búcsú. Ám ma is kaphatók a hagyományoshoz a megszólalásig hasonló, higanymentes hőmérők. Nem igazán jók: drágák, lassan mérnek, rosszul leolvashatók, de a miénk...