A férfiak körében gyakoribb a mutatóujjnál hosszabb gyűrűsujj, míg a nőkre inkább ennek az ellenkezője, a hosszabb mutatóujj a jellemző, bár mindkét nemnél előfordulnak kivételek. Legutóbb ez év elején jelent meg egy a témával foglalkozó publikáció a cambridge-i egyetem kutatói tollából, akik 44 brit bróker ujjait vizsgálták. Az eredmény egyértelmű volt, minél hosszabb volt a mutatóujjhoz viszonyítva a gyűrűsujja egy a vizsgálatban részt vevő személynek, annál sikeresebb volt a tőzsdén: a legjobban teljesítő, leghosszabb gyűrűsujjú 11-szer annyi hasznot könyvelhetett el, mint a rosszabbul teljesítő, rövidebb gyűrűsujjú társai. A kutatók ebből - az igen szűk mintán végzett kutatásból - azt a következtetést vonták le, hogy a gyűrűsujjak relatív hossza egyértelmű összefüggést mutat az egyének érvényesülési képességével.

Maga a kérdésfeltevés is bizarrnak mondható, és felidézi a Lombroso-féle, több mint százéves fiziognómiai alapgondolatot, hogy bizonyos testi vonások összefüggésben volnának bizonyos jellembeli tulajdonságokkal. Tény azonban, hogy az utóbbi években egyre több kisebb-nagyobb publikáció is bizonyítani látszik azt a feltevést, hogy a gyűrűs- és mutatóujjak egymáshoz viszonyított hosszából következtetni lehet bizonyos képességekre és személyiségjegyekre. 2007-ben például Mark Bosnan a bathi egyetem pszichiátere kutatásokat végzett iskoláskorú gyerekek körében, és arra a következtetésre jutott, hogy a férfiakra jellemző "ujjképlettel" rendelkezők jobban teljesítettek matematikából, míg a nőkre jellemző, hosszabb mutatóujjal bírók a nyelvi tárgyakban teljesítettek jobban.

2007-ben jelent meg a téma leglelkesebb kutatójának, a brit John Manning fejlődésbiológusnak (University of Central Lancastere) Finger-book (Ujj-könyv) című opusza, aki mindezt azzal magyarázza, hogy az evolúció során a szárazföldi élethez való alkalmazkodás egyszerre követelte meg a hosszú ujjak kialakulását, valamint - mivel a víz a továbbiakban már nem állt rendelkezésre az ivarsejtek közvetítőközegeként - a nemi szervek teljes átalakulását. Ennek következményeként a mai napig a magzati fejlődés idején az ujjak és a nemi szervek kifejlődése, valamint a nemi hormonok termelése párhuzamosan zajlik, és ugyanazok a gének - a Hox-gének - irányítják.

Manning könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy az ujjak hosszából egyértelműen következtetni lehet a "férfias", illetve a "nőies" jellemzők dominanciájára. Valamint: a szexuális orientációra, a sporttehetségre, az érvényesülési képességekre, a matematikai, illetve nyelvi tehetségre, a depresszióra és különböző, nemenként eltérő lefolyású betegségekre való hajlamra, és még ki tudja, mi mindenre...

Az elméletet sokan vitatják. Egyrészt a Hox-gének szerepének értelmezése félrevezető, hiszen ezek a teljes szervezet anatómiai fejlődéséért felelősek - így az ujjak és a nemi szervek kifejlődéséért is -, de ezek között szorosabb összefüggés nem állapítható meg. Másrészt biztosan tudható, hogy a hormonális érzékenység egyénenként változó, minden szervezet, így magzat is eltérő módon és mértékben reagál a tesztoszteron, illetve az ösztrogén és egyéb hormonok hatására. Nincsenek a természetben ennyire "egyirányú utcák".

A brókerekkel azonban vigyázni kell. Mielőtt rábíznánk a pénzünket - így válság idején -, vessünk egy pillantást legalább a kezére..., hátha.

-