Az orvosok ekkor kaptak észbe, és jöttek rá, hogy a fától nem látták az erdőt: a betegnek Kar-tagener-szindrómája van. Ennek gyakori velejárója a visszatérő orrmelléküreg- és középfülgyulladás, hörgőtágulat, valamint a légutakat bélelő mikroszkopikus nagyságú csillószőrök kóros mozgása (ez a krónikus hörgőbetegség oka). Típusos az ondósejtek mozgási rendellenessége is (a betegnek nem volt gyereke).

Sohasem késő felállítani a helyes diagnózist: célzott antibiotikus kezeléssel kiirtották a gyulladást fenntartó mikrobát, és a pácienst sikeresen megműtötték, aki mégsem volt teljesen boldog. Talán, ha előbb tudta volna, mi a baja, jobban képesek lettek volna karbantartani örökös hörghurutját és melléküreg-gyulladását. Talán nem reménykedett volna annyi éven át, hogy utóda születik.

Jogos a kérdés: a korábbi röntgeneken ez senkinek sem tűnt fel? Vagy a leletező automatikusan megfordította a képet? Kétségtelenül szarvashiba történt, ami ritkasága miatt címlapsztorivá is vált a szaklapban.