Az amerikai Citrix cég például 40 százalékos megtakarítást emleget, sőt, németországi IBM-kutatók a tesztjeik alapján 87 százalékról regélnek!

Amikor bekapcsolunk egy villamos készüléket, vagy felkattintjuk a csillárt, fogalmunk nincs róla, melyik erőmű termelte hozzá az áramot. Ugyanígy, a számítógépfelhővel valamiféle szuperglobalizáció hasznát élvezheti az a számítógép-használó, aki előfizetője, vagy a használt kapacitások után fizetője a rendszernek.

A fiatalok máris ráugrottak a multimédiás lehetőségeket is felerősítő újdonságra. Jó példa rá egy New York-i webtársulat, az Animoto, amely a megrendelőitől beküldött fotók és az általuk kiválasztott zene nyomán pár perc múltán visszalő egy formás kis show-műsort. Az Animoto felrakta a szoftverjét a Facebookra, a munkatársai pedig azt gondolták, majd csak elterjed valamikor a híre. Ám alig néhány nap telt el, és megszázszorozódott a megrendeléseik száma. Nem is bírtak azonnal eleget tenni az igényeknek, így végül a felhő mentette meg, mert sikerült 3500 szervert  bérelniük az Amazontól (a Google, a Yahoo, a Sun mellett az egyik legnagyobb felhőszolgáltatótól). A webes könyváruda, az Amazon egyébként igencsak átnyergelt
erre az új üzletágra. Elastic Compute Cloud nevű cégnyúlványától számítógépeket lehet bérelni, processzoronként és óránként tíz dollárcentért. Nem rossz üzlet, amit mutat, hogy nem kisebb cég, mint a Microsoft is nagy erővel nyomul ebbe a biznisztérségbe.

Remek kilátások, valóban. Ha pesszimisták vagyunk, mondhatnánk, kilátások akár egy buborékdurranásra is, mert megint itt az újabb nagy lufifújás. Közben pedig gyűlnek a kérdőjelek is. Mi történik például, ha hosszasabban kimarad a szolgáltatás? Jóval hagyományosabb, sok-sok évtizede működő rendszereknél is megtörténik. Egyébként a gondoknak még hosszú sorát lehet idézni. Már most - ha nem is túl sok, de jó néhány - rivalizáló cég uralja a terepet. A szolgáltatásokat pedig előbb-utóbb szabványosítani kell. Vajon melyik cég rendszeréből lesz a kötelező szabvány? Nagy kérdés, mert aki ezt keresztülviszi, az tarolja a piacot.

Még keményebb probléma a biztonság. Kinek lehet hozzáférése az adatokhoz? Lehet-e kódoltan bevinni az adatállományokat? Technikailag miért is ne lehetne, de akkor ki, hogyan, milyen jogosítványokkal felügyeli, ellenőrzi, szükség esetén tiltja le őket? Mi történik a megszűnt szolgáltatók, meg a felszámolt használócégek adataival? Hogyan megy végbe sérült vagy elveszett adatok helyreállítása, illetve felkutatása? Hogyan irányítható és milyen hatékonysággal a kihasználtság, vagyis kis forgalmú időszakban a terhelésleosztás, illetve csúcsidőben a megfelelő erőforrás-szétosztás, meg a késleltetéseknek elviselhető mértékre csökkentése? S hogy biztosítható a privacy maximális védelme.

Jó kérdések, ugye? Nyilván az idő előrehaladtával, a szolgáltatási tapasztalatok halmozódásával a kérdések megválaszolhatók, a problémák nagyobb részben megoldhatók lesznek. Addig is reménykedjünk, hogy a felhőből ne ártalmas zivatarok, pusztító tornádók támadjanak, hanem jótékonyan öntöző meleg esők hulljanak.