Bolygónk és a Nap távolsága évente 15 centiméterrel növekszik. Ez az érték kozmikus léptékkel nézve jelentéktelen, ám túl magas ahhoz, hogy mérési hibának lehessen tekinteni. Számos módon próbálták már megmagyarázni a jelenséget, ám eddig még egyik elmélet sem nyert bizonyítást. Vannak, akik szerint ahogy tágul az Univerzum, úgy csökken a gravitációs állandó, s ezért kisebb a vonzás a két égitest közt. Mások úgy vélik, maga a Nap veszít folyamatosan tömegéből, és van olyan álláspont is, ami a sötét anyag viselkedésével indokolja a távolodást.

A nemrégiben publikált japán kutatás egy új lehetőséget vet fel. Nem külső körülményekkel, vagy az égitestek közti vonzással, hanem az utóbbiak mozgási energiájának átalakulásával magyarázza a jelenséget.

Azontúl, hogy Holdunk látványos tengerszint-váltakozást okoz bolygónkon, tömegével alig észlelhető további hatásokat is előidéz. Az árapályjelenségek során "vándorló" víz lassítja a Föld forgását, s az így elvesztett energia a Hold sebességét növeli. Már korábban igazolódott, hogy míg a Föld évente 0,017 milliszekundummal lassabban forog, a Hold évente 4 centimétert távolodik tőlünk.

A tudósok úgy vélik, noha sokkal kisebb mértékben, de ugyanez a folyamat játszódik le bolygónk és a Nap között is - csak ebben az esetben a Föld idéz elő árapályjelenséget a csillagon. A számítások alapján azzal, hogy a bolygónk kering a Nap körül, évente 0,03 milliszekundummal lassítja annak forgását. A csillag perdülete pedig nem vész el, hanem átalakul a Föld mozgási energiájává, s ezért kering bolygónk egyre messzebb a Naptól.