Hazánkban a daru a folyószabályozások és mocsárlecsapolások óta nem fészkelő madár. Legutoljára a Fonyód melletti Nagyberekben költött az 1910-es években, a Békés megyei Sárréten pedig az 1940-es években is találtak darufészket - mondja lapunknak Szilágyi Attila, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság őrkerület-vezetője. Hozzáteszi: a helyzet azonban nemsokára változhat, van remény arra, hogy ismét költsön nálunk ez a madár. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a természetvédelem eredményei - és feltételezhetően a globális éghajlatváltozás - hatására a hagyományos észak-európai, skandináviai daruélőhelyek annyira "megteltek", hogy a madár kezdi visszafoglalni egykori közép-európai elterjedési területeit. Lengyelországban, Csehországban újra fészkel, s néhány hete Kelet-Szlovákiában is láttak költő párt. Magyarországon az elmúlt években kezdett folyamatosan növekedni a nyaranta nálunk maradó darvak száma, úgy hogy mára átlagban háromszáz-ötszáz daru "nyaral" a Hortobágyon. Költeni még nem költenek - fiatal, ivaréretlen példányokról van szó, melyek a telelőhelyeikről tavasszal észak felé vonulva nem mentek fel Skandináviáig, hanem, kedvező táplálkozó- és pihenőterületre lelve, itt töltik az időt. Ám nagy valószínűsége annak, hogy akár már jövőre, vagy néhány év múlva, költeni is nálunk maradnak. Ezért a nemzeti park igazgatósága mindent meg is tesz: nagy, két-háromezer hektáros területeken hajtott végre élőhely-rekonstrukciót, műszaki-vízügyi megoldásokkal lehetővé téve, hogy a tavaszi vizek ne folyjanak el, s belőlük a darvak költéséhez szükséges mocsarak keletkezzenek.

Nemsokára ismét költhet nálunk a daru (a képen egy fiatal madár látható)

Érdekes jelenség egyébként: a darvak újabban nemcsak átnyaralnak, hanem át is telelnek Közép-Európában. Elsősorban a Vajdaságban, ahol az utóbbi években rendszeresen három-négyezer madár telel - de enyhe telek esetén az ország déli részein rendszeresen, s olykor a Hortobágyon is észlelnek az ornitológusok áttelelő madarakat.

Mint Szilágyi Attila mondja, felmerült a feltételezés, hogy mindez annak az eredménye: a darvak legújabb nemzedékeinek génállománya bizonyos mértékig megváltozott - lévén a vonulási útvonal genetikusan kódolt. De - teszi hozzá - még valószínűbb, hogy a "rövidített vándorlás" lehetősége korábban is megvolt a darvakban. A rövidebb vándorút kevesebb veszéllyel jár, mint a hosszabb, és a madarak kisebb energiaveszteséggel, s hamarabb érnek vissza költési területükre, mint amelyek a teljes utat megteszik.