Az Atlantis még megúszta
"Figyeltük, ahogy a robotkar a jobb szárny felett viszi a kamerát, és amint a képre pillantottam, csak annyit mondtam magamnak: meg fogunk halni" - vallotta be Robert Gibson parancsnok. Űrhajójával ugyanaz történt, mint később a Columbiával: start közben a jobb oldali gyorsítórakéta csúcsáról levált hőszigetelés egy darabja telibe találta az űrhajó szárnyát. A történteket jórészt titkosították - ám most részben feloldották a tilalmat. "Láttam, hogy legalább egy hővédő csempe teljesen eltűnt a hajó hasáról. Úgy tűnt, a csempék százai sérültek meg. Lehet, hogy egyikük ki is lyukadt? Ha igen, akkor halott emberek vagyunk" - folytatta a parancsnok.
Az űrhajósok számára akkor derült ki, hogy nincs minden rendben, amikor Houston azt kérte tőlük, hogy a kamerával pásztázzák végig a szárnyat, ám ez a művelet semmilyen tervben nem szerepelt. Az irányító központban már a felszállás után másfél perccel tudták, hogy baj van. A képek egyértelműek voltak az űrhajósok számára, az űrhajó végzetes sérülést szenvedett a pár kilós szigetelésdarab becsapódásától. A jobb szárny alját végigszántotta a leszakadt szigetelésdarab.
Mivel az expedíció a Pentagon-megbízás miatt szigorúan titkos volt, a nyilvános csatornákon nem lehetett adatokat sugározni a Földre. Maga az irányító központ sem kaphatott adatokat (főként képeket). Mégis mit lehet tenni? Dancsó Béla űrszakértő szerint a fedélzeten, de a raktérben sem volt pótcsempe, de ha lett volna, sem tudják kijavítani a hibát. Mentőexpedícióról sem lehetett szó, mert nem volt felkészítve mentőűrhajó.
A legénység teljesítette a katonai műhold pályára állítását, a titkos munkát elvégezték, csak haza kellett jutni. Végül az Atlantis simán leszállt. Mindenki a hőpajzsra volt kíváncsi. A kép döbbenetes volt. Az Atlantist tüzetesen átvizsgáló technikusok összesen 700 sérült csempét találtak. Ilyen kiterjedt sérülés sem előtte, sem azóta nem keletkezett egyetlen űrrepülőgépen sem. Tudományos magyarázatot azóta sem adtak az Atlantis megmenekülésére. A szerencsének tulajdonítják, hogy épségben földet értek az űrjárművel.
Az egész ügy legnagyobb érdekessége az volt - a teljes történet az űrvilág.hu honlapon olvasható -, hogy ez az út az 1986-os Challenger-katasztrófa utáni második út volt. Ha ez a repülés katasztrófával végződik, az valószínűleg az űrrepülőgép-program végét jelenteti.
A szakértő szerint az űrrepülések a lépésről lépésre filozófiájára épülnek: az egyik repülés sikerei vagy kudarcai alapul szolgálnak a következő expedíciókra. A csempék sérülékenynek bizonyultak (a legelső Columbia-úton 141 csempe elvesztését regisztrálták). Az űrhajók mégis szerencsésen hazatértek rossz csempékkel is, még a minden idők legborzalmasabb sérüléseit hordozó Atlantis is. Amikor a Columbia startjának videóján valaki felfedezte, hogy baj lehet, Dancsó Béla szerint nyilván elővették a korábbi repülések tapasztalatait is, köztük az Atlantis sérüléseit is, és az alapján hoztak döntést. A többit tudjuk...
