Amikor visszamegyünk állatba
Azt, hogy a nagy tömegben mozgó emberek között fellépő fizikai kölcsönhatások matematikai egyenletekkel is leírhatók, dr. Vicsek Tamás akadémikus, az ELTE biológiai fizika tanszék alapítójának kutatásai bizonyították először. Vicsek és kutatócsoportja 2000-ben a Nature címoldalára került cikkében a menekülési pánik jelenségét a sokrészecskés rendszerek mintájára modellezte. Ez az egyenletrendszer volt az első, amely konkrét fizikai és pszichológiai paramétereket is figyelembe vett, és számolt azzal, hogy az emberek szorult helyzetben másképp viselkednek, mint az optimális volna.
A pánikviselkedés fizikai leírásának új eredményei német fizikusok, Dirk Helbing (aki a 2000-ben megjelent cikk társszerzője is volt) és Michael Schreckenberg nevéhez fűződnek. (Schreckenberg a kilencvenes években a közlekedési dugók matematikai leírásával vált ismertté.) Ebben az új tömegpánikmodellben, a tülekedés rizikófaktorai között az egységnyi helyre összezsúfolódni kénytelen emberek száma a meghatározó. Biztonsági kamerák felvételei azt bizonyítják, hogy egy átlagos diszkóban körülbelül 3-4 fő, egy fontos kupameccsen 4-6 fő tartózkodik egyetlen négyzetméteren.
A muzulmánok hagyományos mekkai zarándoklatán előfordul, hogy akár ennél is több ember tolakszik egy ekkorka területen. Az új modell szerint 7 fő a határ, e fölött minden esetben kitör a fejetlenség és az emberek halálra tapossák egymást: 1990-ben 1426-an haltak meg egy alagútban Mekka környékén, és a rákövetkező években is több százan vesztették életüket.
Schreckenberg és kutatócsoportja olyan evakuációs szoftvert fejlesztettek ki, amely szimulálni tudja egy adott helyszínen a kifelé nyomuló tömeg várható dinamikáját. Az új szoftver segítségével előre jelezhető, hogy hol alakulhatnak ki a közlekedési dugókból ismert, úgynevezett szakaszos torlódások, amelyek azt jelzik, hogy az adott útszakasz elérte befogadóképességének maximumát, és hol várhatók az úgynevezett "tömegrengések", amelyekben elszabadul a pokol, és olyannyira kiszámíthatatlanná és feltartóztathatatlanná válnak az események, mint egy valódi földrengés esetén.
Ilyenkor nincs már egyéni akarat, egy-egy lökés akár 12 méterrel is odébb taszíthatja az embert, majd vissza, anélkül, hogy bármit tenni tudna. A német kutatók idén először együttműködnek a szaúdi hatóságokkal, hogy a mekkai zarándoklat embertömegét kontrollálni tudják. Egyrészt igyekeznek előre kivédeni a szoftver által kritikusnak ítélt helyszíneken a veszélyes sűrűségű tömeg kialakulását, másrészt a helyszínt kamerákkal figyelve, a képek gyors elemzésével kijelölik azokat a pontokat, ahol rendfenntartókkal azonnal be kell avatkozni, elkerülendő a tragédiát.
A tömegben eluralkodó fejvesztett viselkedés pszichológiai vonatkozásának kutatása régebbi múltra tekint vissza és természetesen ma sem nélkülözhető a pánikviselkedés komplex megértésében. A vélt vagy valós vészhelyzetekben kitörő pánik ugyanis különleges jelenség és nem azonos a motiváló félelemmel.
Borwin Bandelow ismert német pszichiáter szerint, míg a félelem olyan stresszreakciókra készteti az emberi testet és elmét, amely mozgósítólag hat és segít a fenyegető szituáció leküzdésében, addig pánik esetén egyszerűen kikapcsol a józan ész és idegrendszerünk egy archaikus, korábbi evolúciós szintre lép vissza. "Ilyenkor két lehetőséget mérlegelünk csak: harc vagy menekülés" - állítja Bandelow. Ez vezet a legroszszabbhoz, a kíméletlenséghez, a gyengék halálra taposásához, amelyről szinte minden hasonló szituációt átélt ember beszámol.
Dr. Vicsek Tamás szerint a tömegpánik jelensége mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen következményeként évente nagyságrendileg annyian halnak meg a világon, mint repülőgép-szerencsétlenségben. Épp ezért nagyon fontos lehet, hogy az általa elindított alapkutatás eredményeit sikerüljön ténylegesen emberek megmentésére felhasználni. Ebben jelenthet előrelépést az új szimulációs szoftver.
