Budán a Rómer Flóris utcában, a Bécsi úton, a Margit kórház kertjében javában sárgulnak a gesztenyefák levelei, ugyanúgy mint Pesten a Városligetben, az agárdi gesztenyesoron vagy a Balaton-parti sétányokon. A jelenségnek "csupán" az időpontja szokatlan, más években ugyanis inkább júliusban láthatjuk először a tettes, vagyis az aknázómoly jelenlétének nyomait.

A vadgesztenye-aknázómoly magyarországi pályafutása bátran nevezhető villámkarriernek. A rovar károkozását 1993-ban észlelték először Keszthelyen, és mára országszerte megszokottá váltak a nyár közepére-végére félig-meddig lombtalanná vált gesztenyefák. A rózsaszín virágú alfaj genetikailag védett az aknázómoly ellen, a fehér virágú változatot viszont csak permetezéssel (meg persze a lehullott levelek szisztematikus összegyűjtésével és megsemmisítésével) lehet megóvni.

A lepke jellemzően május végén rajzik, majd a peterakás után távozik az élők sorából. A petékből kifejlődött lárvák általában júniustól rágják a lombot, világosbarna, elhalt foltokat okozva a leveleken. A károsodott növényi részeken gyakran egy vöröses foltosodást okozó gomba is megjelenik - ha a két kártevő együttesen jelentkezik, akkor a levél egy-két hónapon belül lehullik. Ha ez több éven keresztül ismétlődik, akár az egész fa is elpusztulhat.

Mint azt Demeter Tibor, a Főkert Zrt. növényvédelmi szakértője kérdésünkre megerősítette, idén a rajzás és a levélbarnulás is korábban jött a szokásosnál, ami nagy valószínűséggel a szokatlanul meleg és száraz tavasz következménye. A szakember szerint ennek a sietségnek lesz - vagy lehet - még egy káros mellékhatása: ha a gesztenyefák korábban, esetleg már a nyár közepére elhullatják a leveleiket az aknázómoly miatt, nagyobb az esélye, hogy újra kihajtanak. Az őszi másodvirágzás azzal jár, hogy a fák nem kipihenten, lelassult nedvkeringéssel, hanem a vegetációs ciklust kényszerűen félbeszakítva vágnak majd neki a télnek, ami csökkentheti a túlélési esélyeiket.

A növényvédelmi szakértőtől azt is megtudtuk, hogy a mediterrán tavasz más növényi kártevőkre is hatással van. Így például a Magyarországon először 2004-ben felbukkant (valószínűleg a globális felmelegedés miatt terjeszkedő), négy év alatt az ország nagy részén elterjedt amerikai lepkekabóca lárvái is a szokásosnál korábban jelentek meg. Az elsősorban ostorfán, vadgesztenyén, juharon, hárson, kőrisen, akácon, platánon élősködő, a fiatal hajtásokat szívogató rovar jelenlétére a levelek fonákján, illetve a sarjakon lévő fehér, viaszos bevonat utal.

A korai megjelenés az aknázómoly és a lepkekabóca szaporodásához is kedvező feltételeket kínál, ami ellen permetezéssel, illetve (az aknázómoly esetében) a lomb összegyűjtésével és komposztálásával vagy elégetésével lehet védekezni. Erre azonban értesüléseink szerint Budapesten kicsi az esély, a fővárosi költségvetés elfogadásának elhúzódása ugyanis csökkenti a Főkert mozgásterét.

Egyelőre negatív hatással van az időjárás az erdőket tarra rágó gyapjaslepke állományára. Idén nem mutatkozott látványos túlszaporodási hullám, sem a Balaton-felvidéken, sem másutt az országban. Ám ennek könnyen meg lehet a böjtje, ha az időjárás száraz marad, a faj járványszerű tömeges megjelenései ugyanis mindig az aszályos, csapadékszegény őszöket és teleket szokták követni.

A gyapjaslepkék kártételének megelőzése a biológiai növényvédelem egyik első - ráadásul magyar vonatkozású - sikere. A Magyarországon őshonos faj a kiegyezés táján, kísérleti célból került Amerikába, és ott az eredetileg hat példányból álló "populáció" természetes kártevők híján gyorsan elszaporodott. A megoldást a 30-as években magyar szakértők találták meg: idehaza fürkészdarázs- és fürkészlégy-élősködőkkel fertőzött gyapjaslepke-bábokat gyűjtöttek, majd azokat az amerikai erdőkben kihelyezték. A ragadozó rovarok egy évtized alatt helyreállították a felbillent gyapjaslepke-egyensúlyt.

A felmelegedés hatása a vadgesztenyére