Miután egyes elbutulásban (dementiában) szenvedő idős betegek folyamatos déja vu érzésről számolnak be, sőt kiderült, hogy egyes epilepsziás személyeknél is megelőzheti egy déja vu-szerű előjel (aura) a rohamot, a kutatók számára lehetővé vált, hogy a jelenséget működés közben tanulmányozzák, és kiderítsék végre a titkát.

A biológiai magyarázat azon az elképzelésen alapult, hogy a szemekből vagy a két agyféltekéből érkező szenzoros jelek valamilyen, eddig ismeretlen oknál fogva elveszítik szinkronitásukat. A "mentális diplopiának (kettős látásnak)" nevezett jelenséget viszont nem támasztják alá bizonyítékok. A szemekből érkező ingerek a képi feldolgozás során nagyon hamar keverednek, jóval azelőtt, hogy a látványt felfognánk. Mi több, irracionális módon a déja vu (azaz a "korábban már láttam" élménye) vakok körében éppúgy előfordul, mint látóknál. Kezelhetetlen epilepszia esetében pedig van, hogy a két agyféltekét összekötő kérgestestet átvágják, és ha a "mentális diplopia" elmélete igaz lenne, e személyek folyamatosan déja vut kéne tapasztaljanak, ám nem ez a helyzet.

Egy másik magyarázat szerint valahogy az időérzékelésben keletkezik zavar. A bejövő ingerre az agy hibás "időcímkét ragaszt", ebből adódik, hogy a személy egyszerre éli meg múltbeli és jelenbeli eseményként. Ha magnónak képzeljük el az agyat, olyan, mintha a felvevőfej véletlenül felcserélődne a lejátszófejjel. Érdekes analógia, ám anatómiai alapja nincs.

Talán a déja vu során azért érezzük úgy, hogy egy múltbeli eseményt élünk át, mert bizonyos mértékig valóban erről van szó. Erre a következtetésre egy amerikai pszichológusnő, A. Cleary jutott memóriaproblémák tanulmányozása során. Véleménye szerint a jelenség talán az emlékezési folyamat része; egy új helyzetben a jelen egyes elemei valamilyen korábbi helyzetből ismerősnek tűnhetnek. Önkéntesekkel végzett, fényképsorozatokon alapuló vizsgálatai ezt látszanak igazolni.

C. Moulin és A. O'Connor egy epilepsziás beteggel folytatott vizsgálat miatt azonban nem igazán hisz a pszichológusnő "ismerős érzésre" alapuló teóriájában. Ők úgy vélik, ha a déja vu az ismerős érzésben gyökerezik, a jelenség megszakítható, ha a beteg figyelmét elvonják az adott látványról. Azonban hiába nézett vagy figyelt másra epilepsziás páciensük, déja vu érzése nem múlt el. Az, hogy egy epilepsziás aura egyáltalán ilyen érzést válthat ki, azt sugallja, hogy az agy egy adott területén következik be hibás működés, és ez eredményezi a szokatlan ismerősséget.

A két kutató szerint az vezet déja vuhöz, hogy valaminek az ismerős volta és az emlékezés kettéválik. Hipnózisban végzett kísérleteik alá is támasztották, hogy valamit ismerősnek találhatunk anélkül is, hogy korábban megtapasztaltunk volna valami hasonlót.

Az agy képalkotó vizsgálata azt sugallja, hogy külön hálózat közvetíti a visszaemlékezést és az ismerősség érzését. Angol kutatók kimutatták, hogy az emlékek előidézésének különböző aspektusaiért az agy különböző területei a felelősek. A visszaemlékezésért a hippocampus felelős, az ismerősség érzését pedig a környező parahippocampus nevű terület biztosíthatja. A déja vut tapasztaló dementiás betegekben épp e területeken károsodtak erősen az agysejtek, és épp az ilyen eredetű epilepszia vezet déja vuhöz.

Lehet azonban, hogy Clearynek és Moulinéknak is igazuk van. A perirhinális cortex nevű agyterület tárolhatja a térbeli kapcsolatokat, a helyszínt és az események sorrendjét, így az ismerősség érzése jórészt az elrendezésből és a szerkezetekből adódik.

Előfordulhat az is, hogy ha valaki csupán egy villanásnyi időre lát valamit, ha újra alkalma lesz ugyanazt a látványt hosszabb ideig nézni, ismerősnek fogja találni, azt viszont már nem tudja megmondani, mennyivel korábban látta az adott képet.

A déja vuvel kapcsolatban az a fő gond, hogy miért érezzük olyan zavarba ejtőnek, ha valami ismerősnek tűnik, anélkül, hogy felismernénk. E. Wild angol kutató szerint a hangulatunk és az érzelmeink szintén hozzájárulnak a déja vu kialakulásához. Ezek legalább annyira fontosak, mint a látvány vagy az egyéb ingerek. A visszaemlékezés, az ismerős érzések és az érzelmek agyi "lakhelyei" nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással. Egy kis inger már kiválthatja az ismerősség érzését, míg egy erősebb inger átterjedhet a szomszédos érzelmi régióra, és zavaró érzést kelt, vagy akár rossz előérzetet, amit viszont egyesek már déja vuként élnek meg.

Kanadában rohamokat kiváltó óriási tumort operáltak ki egy déja vut átélő epilepsziás betegből. A kimetszett rész magában foglalta a korábban említett két, valamint az amygdala nevű agyi régió részeit is. Ez azt sugallja, hogy ezek a területek, amelyekről tudott, hogy erősen kapcsolódnak az érzelmekhez, szintén részt vettek a déja vu kialakulásában. S. Köhler kanadai neurológus úgy véli, hogy megfelelő érzelmi töltés nélkül az agy talán nem is képes valóban ismerősnek tartani egy korábban már látott személyt vagy helyszínt. Másrészt viszont hibás érzelmi izgalom miatt hihetünk valamit ismerősnek, miközben korábban még csak nem is találkoztunk vele.

A déja vu harmadik komponense, az elképzelhetetlennek vélés talán az agy racionalizáló régiójából érkezik. Köhler szerint, ha a racionális tudat közöl velünk valamit, amire az érzelmeink mást mondanak, az igen zavaró. Agyunk mindig összefüggéseket keres. A déja vu a háttérben folyamatosan futó felismerési folyamat egy fajtája. Ha hiba történik, azt nagyon meglepőnek tartjuk. Dementiás betegekben ez az utolsó elem betegségükből adódóan hiányzik, ők teljesen normálisnak élik meg déja vus tapasztalataikat.

Az Ed Wild szerint "a normális ember által megtapasztalható legfurcsább agyi tevékenységről" bár sok minden kiderült, még mindig elég sok érdekességet tartogat ahhoz, hogy érdemes legyen a további vizsgálatokra.

Déja vu érdekességek

- Az emberek csaknem tíz százaléka azt állítja, hogy sosem tapasztalt déja vut, mások viszont azt, hogy rendszeresen részük van benne.

- A gyerekek először 8-9 éves korukban élhetik át, ami bizonyos fokú értelmi érettséget feltételez.

- A kor előrehaladtával egyre ritkábban tapasztalható; fáradtság, idegesség és stressz esetében viszont gyakrabban.

- Sokkal gyakoribb az időérzékelési problémákat okozó állapotokban, pl. skizofrénia és epilepszia esetén.

- Bár nincs "déja vu gén", elképzelhető, hogy az epilepsziával összefüggésbe hozható génváltozatok megléte gyakoribbá teszi a jelenséget.

Zavarba ejtő ismerősségérzés a felismerés öröme nélkül