Vannak esetek, amikor gyorsan kiderül, mekkora könnyelműség a terápiás nihilizmus. Ha a cukorbeteg nem szedi a gyógyszereit, előbb-utóbb komoly bajba kerül. Bizonyos gyulladáscsökkentők elhagyásakor is azonnal kiújulnak a panaszok. De azt már orvosilag is nehezebb bebizonyítani, hogy a túl rövid ideig szedett antibiotikum miatt lett ellenállóbbá a mikroba. Nem egyszerű megtalálni az ok-okozati összefüggést a könnyelműen elhagyott vérnyomáscsökkentő és a korábban fellépő agyérgörcs között. Vagy azt kideríteni, hogy az alvadásgátló szer szedését elhanyagolók saját hibájukból kaptak-e értrombózist, netán fatális szívinfarktust.

Az epilepszia elleni szereket is közismerten évekig kell(ene) szedni, még akkor is, ha nem alakul ki újból epilepsziás roham. Ha meg a gyógyszerek végre elhagyhatók, lassan, fokozatosan kell őket leépíteni. Mert ha nem:

New Jersey és Iowa államban összesen 33 658 felnőtt epilepsziás beteg tízéves adatait elemezték. Kiderült, hogy a magukat fegyelmezetten gyógyszerelőkhöz viszonyítva a "fegyelmezetlenek" közül háromszor annyian haltak bele a kór halálos szövődményeibe! Az sem érdektelen adat, hogy a gyógyszert öszszevissza vagy nem szedők közül másfélszer annyian kerültek baleseti osztályra, illetve kétszer annyian szenvedtek autóbalesetet. Hiába, a görcsroham bárhol és bármikor meglepheti a beteget,
a volán mögött is (arról nincs adat, hogy az epilepsziájukat elhanyagolók önmagukon kívül még hány vétlen közlekedőt sodortak bajba).

Addig szedjék a gyógyszereiket, amíg az orvos le nem állítja őket.