Összeomlott a hulladékpiac
Budapestről gyakorlatilag eltűntek a hulladékgyűjtők, a papírral már nem foglalkozik senki. Persze nem is csodálkozunk rajta: a mostani árakon már az otthontalanoknak sem éri meg ezzel foglakozni. Egyedül az iskolai gyűjtések miatt hívnak rendszeresen, de nem tudunk nekik semmi biztatót mondani: a bálázás és az elszállítás többe kerülne, mint amennyit a papír ér - meséli egy belvárosi MÉH-telep (az utolsó mohikánok egyike) tulajdonosa. De ugyanígy nyilatkoztak lapunknak a King Papír (egy csepeli felvásárló) illetékesei is: százas ügyfélkörükből mára alig egy-két "beszállító" maradt.
- Az óvodai-iskolai hulladékgyűjtés gyakorlatilag öszszeomlott. Ezek az intézmények félig piaci alapon, versenyszerűen foglalkoztak a papír- és műanyaghulladékok összegyűjtésével, általában vállalkozók közreműködésével. Most, hogy a másodnyersanyagnak nincs ára, a partnereik kiszálltak, és senki nem lép a helyükbe - vázolja a problémát Nagy Tamás, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) programvezetője.
A civil szervezet praxisában a Trefort gyakorló gimnáziumé volt a legfrissebb eset: ez az iskola tavaly beindult programjának továbbviteléhez kért segítséget, miután a vállalkozó kihátrált mögüle. Nagy szerint nehéz ezért bárkit is hibáztatni, hiszen a piaci viszonyok valóban gyökeresen megváltoztak: míg tavaly akár 40-50 forintot is fizettek az átvevők a jó minőségű, tiszta PET-palack kilójáért, ma ezt a hulladékfajtát legfeljebb ingyen veszik át - az oktatási intézmények viszont nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen nem tudnak mit kezdeni a felhalmozott anyagokkal, és a kudarc szemléletromboló hatása is őket sújtja.
A problémából persze nem csak az iskoláknak jut. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) tapasztalatai szerint drámai mértékben megnőtt a szelektívgyűjtő-szigeteken "ottfelejtett", nem odavaló hulladék mennyisége. Nagy Tamás ugyanakkor a Humusz saját észrevételeire támaszkodva azt állítja: ezért elsősorban nem a lakosság, hanem a kisvállalkozói szektor felelős. - A lakosság hulladékgyűjtési motivációit a válság egyelőre nem érinti, nem nőtt meg például a szemétdíjat nem fizetők száma - hangsúlyozza. - A vállalkozói szektorban viszont már megjelent a mindent felülíró kényszer-takarékosság: aki tavaly még fizetett a termelési hulladék elszállításáért, ma - ha teheti - inkább ingyen szabadul meg tőle.
- A szelektív gyűjtésben egyelőre csak kisebb visszaesés érezhető, ami valószínűleg a fogyasztás csökkenésével függ össze. Erre utal az is, hogy az első negyedévben 10 százalékkal csökkent az országban a csomagolóanyag-kibocsátás. A felvásárlás viszont jóval nagyobb arányú zsugorodást mutat - foglalja össze tapasztalatait Viszkei György, az Öko-Pannon Kht. ügyvezető igazgatója. Szerinte a begyűjtött papír teljes mennyisége alig változott, ezen belül azonban az újságpapír részesedése (ami korábban jelentős részben az óvodai-iskolai gyűjtésből érkezett) drámaian visszaesett.
A közelmúltban parlamenti interpelláció formájában is felmerült, hogy a hulladékpiaci viszonyok rendeződéséig a rendszer működtetéséhez szükséges pénzeket a költségvetésbe befolyó termékdíjakból kellene pótolni, ezt azonban az ügyvezető nem látja járható útnak. - Amire egyszer a költségvetés rátette a kezét, azt onnan már nagyon nehéz kiszervezni. A termékdíj ma gyakorlatilag adóként működik, környezetvédelmi hatása minimális - valójában azzal járna jól az egész hulladékos ágazat, ha inkább megszüntetnék.
- Most úgy látjuk, hogy az árak zuhanásának vége, sőt talán némi emelkedés is megindult - bizakodik Sárosi Eszter, a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete ügyvezető igazgatója. Mint kérdésünk-
re kifejtette, a tavaly ősz óta tapasztalható krízis alaposan átrendezte a piacot: a műanyag és a papír esetében a kereslet a minőség irányába fordult, az ipar csak a válogatott, tiszta másodnyersanyagra tart igényt, ezt viszont lassanként megfizetni is hajlandó. A vastartalmú fémeknél épp fordított a helyzet: ott jelenleg inkább az olcsó (következésképpen szerényebb minőségű) nyersanyagot keresik - állítja az ügyvezető.
A fémgyűjtésből élők tehát lassan újra kezdhetnek reménykedni: ha többet is kell dolgozniuk ugyanannyi bevételért, legalább elmondhatják, hogy az "árujukra" - vélhetően a kínai gazdaság magára találása miatt - ismét van fizetőképes kereslet.
