Ugye nálunk nem egészen ez a helyzet... Természetesen nem a táppénzcsalókról, és pláne nem a valóban súlyosan károsodott, a legkisebb erőfeszítésre is képtelen egészségkárosodott betegről beszélek, hanem egy egészséges mentalitásról, amelynek önmagában is (ön)gyógyító ereje van. Aki nem hagyja el magát, aki tudja, hogy csak egy élete van, és azt érdemes értelmesen leélni, magát húzza ki, még csak nem is Münchhausen báróként, a hajánál fogva a bajból.

Ez a rákbetegekre is vonatkozik. Egy legutóbbi dán felmérés szerint azoknak a daganatos megbetegedésen átesetteknek - beleértve a nem teljesen meggyógyultakat és a visszaesőket is -, akik a kezelést követően visszatértek a munkájukhoz, hosszabb volt az átlagos túlélési idejük. A vizsgálatba bevont pszichológusok pedig egyértelműen bebizonyították, hogy az életminőségük is jobban alakult azokénál, akik passzív módon, otthonukban tespedve várták sorsuk beteljesedését. Kiegyensúlyozottabbak voltak nem dolgozó társaiknál. Nagyobb volt az önbecsülésük, szilárdabb a lelki egyensúlyuk, optimistább a világképük. A munkaterápia a rákbetegeknek is használ.