A szennyvíz tisztítása sok lépésből áll. Ezek egyike, az úgynevezett biológiai fázis, amelynek során az élő szervezetekre ártalmas anyagokat mikroorganizmusok segítségével távolítják el. A folyamat alatt e baktériumok számára ideális környezetet biztosítanak, hogy azok minél nagyobb mennyiségben legyenek jelen a tisztítandó vízben. Noha veszélytelen szervezetekről van szó, mielőtt a víz visszakerül a környezetbe, klórral vagy ultraibolya sugárzással megölik a baktériumokat. Ezek a módszerek azonban nem pusztítják el az összes mikroorganizmust, egy elenyésző hányaduk mégis kikerül a szennyvíztisztítóból.

A Michigani Egyetem kutatói azt vizsgálták, mennyire változnak meg a mikrobák a tisztítási folyamatok alatt. Az Acinetobacter nevű szervezet életképességét tanulmányozták különböző antibiotikum-keverékek jelenlétében. Ez a kórokozó, mely embereknél tüdőgyulladást okozhat, igen gyorsan képes alkalmazkodni az antibiotikumokhoz. Összehasonlították a Huron folyó Acinetobactereinek ellenálló képességét - mielőtt és miután egy nagy szennyvíztisztító telep visszavezeti a vizet a folyóba. Azt is megvizsgálták, hogyan változik a baktérium a tisztítás egyes fázisai után.

Az eredmények megrázóak voltak. A folyó alsó szakaszán közel háromszor annyi rezisztens baktériumot találtak, mint azon a részen, ahol a tisztított víz még nem keveredik a folyóval. A tisztítás minden lépése után egyre több volt a rezisztens Acinetobacter, s a legnagyobb változás - amikor számuk megtízszereződött - éppen a biológiai fázis után következett be.

A magyarázat igen összetett. Ahhoz, hogy egy baktérium egy antibiotikumra rezisztenssé váljon, találkoznia kell vele. Ez már a tisztítatlan vízben megtörténik: a háztartásokból eredő szennyvíz rengeteg antibiotikumot tartalmaz. Pontosan azokat, melyeket az emberek az őket megbetegítő kórokozók ellen használnak. A legtöbb antibiotikum ráadásul igen lassan bomlik: hosszú ideig megmarad a szennyvízben is. A biológiai fázis során sokkal magasabb a baktériumok koncentrációja a természetben megszokottnál. Ám a tisztítást végző mikroorganizmusok számára ideális körülmények sokszor a káros baktériumok szaporodását is elősegítik. A legnagyobb problémát azonban az a folyamat jelenti, mely során a baktériumok géneket cserélnek egymás között, ennek pedig különösen kedvez a mikroorganizmusokban gazdag környezet. Nagyon könynyen szert tehet egy baktérium olyan rezisztenciagénekre is, melyekkel eredetileg nem rendelkezett, s kialakulhatnak a rengeteg antibiotikumra immunis szuperbaktériumok is.

Egyelőre nem tisztázott, mennyi az esélye, hogy a szennyvíztelepeken szuperbaktériumok fejlődjenek ki. Védekezni ezek ellen csak úgy lehetne, ha biztosítanák, hogy egyetlen organizmus se érje el a külvilágot - az ehhez szükséges technológia azonban nagyon drága.

Az viszont bizonyos, hogy egy szuperbaktérium okozta fertőzés ellen a használt antibiotikumok hatástalanok lesznek. Ilyen szupertörzsek pedig már most is léteznek és általában kórházakban fejlődnek ki. Pár éve a methicillinrezisztens Staphylococcus aureus - ismertebb nevén MRSA - számított a kórházakban elkapható fertőzések legveszélyesebbikének. Tavaly év végén azonban egy új multirezisztens baktérium okozott súlyos gondokat. A kísérletben vizsgált Acinetobacter egyik - feltehetőleg kórházi környezetben kialakult - szupertörzse.

Gyilkos szuperbaci, az Acinetobacter