A természettudományok vonzották, de tévedés volna azt hinnünk, hogy a reáliákon túl számára nem terem érték. A pályaválasztás idején a történészi, orvosi, állatorvosi, biológusi szakma egyaránt szóba jöhetett, végül a józan rostálás után csak két lehetõség maradt: biológus szak az ELTE-n, illetve az állatorvosi egyetem. Utóbbi mellett az szólt, hogy megfoghatóbb, konkrétabb szakma.

Az egyetemen minden érdekelte, de leginkább a biotechnológia. A nyolcvanas évek közepén ez a tudományág még nem azt jelentette, mint manapság, de Dinnyés András megérezte, hogy ez a jövõ. Negyedszázada, 1985 óta foglalkozik embriológiai, klónozási és õssejt-biológiai kutatásokkal. Az állatorvosi diploma megszerzése - ez 1989-ben volt - után rövid idõre a gyakorlatban is kipróbálta szakmáját, de szûknek érezte lehetõségeit. Kapóra jött a Fulbright-ösztöndíj, amit 1991-92-ben az Egyesült Államokban élvezhetett. Washingtonba került, a Smithsonian Intézet Nemzeti Állatkertjébe. „Egyedüli külföldi voltam. Az egérkísérleteken túl pandákkal, tigrisekkel, gepárdokkal, gorillákkal foglalkozott a csoportunk, azaz veszélyeztetett fajokkal. Az itt folyó munka számomra hatalmas kihívást jelentett."

Hazajött, kandidátusi disszertációját a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban alkotta meg. Egy ideig jegelték a védést, mert az mégsem járja, hogy e tudományterületen valaki ilyen fiatalon megszerezze ezt a fokozatot - addig kutatott Belgiumban -, majd 1995-ben végül ez is meglett.

Ezután folytatódott a világ körüli kutatóút. 1997-ben Amerikába hívták. A Connecticuti Egyetemen munkacsoportjával az USA-ban elsõként klónozott felnõtt testi sejt segítségével szarvasmarhát - az eredményrõl a Nature is beszámolt. Ezután egy rövid kitérõ következett Japánba, majd 2000 januárjától csoportvezetõként csatlakozott a skóciai Roslin Intézet Sir Ian Wilmut irányítása alatt mûködõ csapatához. Ahhoz a csoporthoz, amelyik korábban megalkotta „Dollyt", a klónozott bárányt. „Dolly születése után három évvel vettem át a klónozási csoport vezetését, Wilmut professzor volt a közvetlen fõnököm." A Dinnyés András által vezetett csoport jelentõs szerepet játszott az elsõ génkiütött juh, valamint - Európában elsõként - a klónozott sertés elõállításában. Mindkét eredmény világszenzáció.

„Igen kedvezõ körülmények között dolgoztunk" - emlékezett a kutató. Ezeket a körülményeket egy amerikai cég teremtette meg, amelynek a terápiás célú emberi õssejtkutatási programjához szüksége volt a klónozási technológiák tökéletesítésére, s ezért vállalták magukra a finanszírozást. A csoport specialitása a humán gyógyászatban is nagy jövõ elõtt álló úgynevezett génkiütéses módszer, amelynek során sejttenyészetben az egyik (feltételezetten hibás) gént célzottan kicserélik egy másikra, vagy leállítják a mûködését.
Rövid kitérõk - Japán, Kína, Új-Zéland és az Egyesült Államok - után hazatért. Megszerezte a MTA Doktora fokozatot, valamint a habilitált egyetemi tanári címet, mégis mentes a professzori allûröktõl. Derékig érõ haja, farmer-pólós öltözete láttán az ember felülvizsgálja a tudóskarral kapcsolatos sablonos véleményét.
A tudomány mellett némi idõ jut a családra - a feminizmus történetét kutató feleségére és ötéves lányára. Kikapcsolódásként ott a természetjárás, a könnyûbúvárkodás, illetve a tánc. Dzsájv, afrikai táncok, skót népi tánc. Ha nem is versenyszerûen, de igyekszik elsajátítani a tradicionális mozgáskultúra néhány elemét.
Idehaza átvett egy akadémiai kutatócsoportot, amely hiába ért el nemzetközi szinten kiváló eredményt, az akadémiai átszervezés részeként az a döntés született, hogy az addig támogatott 171 kutatócsoport helyett 2007-tõl 79 mûködik tovább. A 79-be nem fért bele a gödöllõi team. De mégsem oszlott fel a közösség, mert a brit Wellcome Trust és az Európai Unió támogatásával fennmaradhatott.

E csoport két kiemelkedõ eredményérõl az is hallott, akit nem érint meg különösebben a biotechnológia. Az elsõ: Klonilla. Egy 2006 õszén született egér. Ránézésre olyan, mint a többi, de még sem olyan, mert õ volt az elsõ magyar klónozással megalkotott állat. Keresztapja és alkotója Dinnyés András. Az elsõ magyar klónegér tulajdonképpen a második volt. Az elsõ jövevényt a dajkamama egyszerûen felfalta. Klonilla létét sokáig titokban tartották. Nem akarták idõ elõtt világgá kürtölni ez eredményt - tartottak egy újabb egérkannibalizmustól. Utólag kiderült, hogy alaptalanul, hiszen az egér mama befogadta rózsaszínû sajátjai közé a fekete jövevényt. A klónozott egér színeltérése tudatos volt - így különböztették meg a hagyományostól.

„Az egérklónozás nagyon bonyolult mûvelet" - állítja a kutató, emiatt több az egyszerûbb technológiával elõállítható klónozott szarvasmarha, mint az egér. Fontos, hogy ez a munka csak klónozás volt, az egér génállományát nem módosították. Azóta Klonillának és a világra jött többi klónegérnek többtucatnyi utóda született, azt bizonyítva, hogy ezen egerek szaporodóképességével nincs semmi baj.
2007-ben aztán megszületett Magyarország elsõ klónozott nyula - szintén a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Központban. Illetve kettõ született, de az egyik hamar elpusztult. Nyulakat addig a világon öt-hat kutatócsoport klónozott. Ha egy évvel korábban sikerül a gödöllõi munka, akkor a másodikak lehettek volna ezen a téren.

Közben a gödöllõi munka súlypontja az állatokkal kapcsolatos klónozási kutatásokról egyre inkább áttevõdik a orvosi célú õssejtkutatásra, és a korábbi kutatóintézet elhagyva, a Szent István Egyetem és egy új cég, a Biotalentum vállalkozási kereteibe. Szívizom és idegsejteket szeretnének például létrehozni gyógyszerkutatási kísérletekhez és gyógyítási célokra.
„Nemzetközi szinten hatalmas a verseny, mindenképpen a fõsodorhoz szeretnénk tartozni. Másokat megelõzni, a lekörözést kivédeni" - vázol egy jövõképet Dinnyés András, aki a nemzetközi hajtásban sokat tesz azért, hogy a terület hazai szakemberei lehetõleg itthon alkossanak. Négy olyan magyar munkatársa van, aki korábban hosszú éveket dolgozott vezetõ amerikai, kanadai, illetve európai intézetekben. És több külföldi - thai, kínai, román, szlovák, török -, akik egyszer talán azzal büszkélkednek, hogy Gödöllõn alapozták meg szakmai hírnevüket.

A klónozás Dinnyés András szerint kényes terület. „Aki klónoz, õssejteket kutat, annak elemi érdeke, hogy el tudja magyarázni, mit miért tesz. Tudatosítani kell az emberekkel, hogy a mi munkánk céljaiban nem alapvetõen különbözik elõdeinkétõl. A hagyományos állattenyésztés és növénytermesztés is évezredes géntechnológia eredménye. Az emberiség számára hasznos fajokból mindig a legnagyobb hozamúakat szaporították tovább, ezzel változtatva a genetikai állományt. Ennek eredményei nemzeti büszkeség fajtáink, a magyar szürkemarha vagy a mangalica is. Tudomásul kell venni, hogy az eper, amit megeszünk, az orchidea, amit megcsodálunk, szintén klónozással jött létre."

Az ún. gyermek célú, humán embrió klónozást elítéli a kutató. Egyúttal szükségtelennek tartja azt is, hogy terápiás sejteket alkossanak klónozással, mert egy forradalmian új módszerrel testi sejtekbõl is elõ lehet állítani a szükséges szöveteket. „Az újabb és újabb alternatív módszerek feloldják az etikai problémák nagy részét, ezért is fordultunk ebbe az irányba saját kutatásainkkal."

Az újabban Utrechtben is vendégprofesszor tudós az akadémiai tagsághoz szükséges feltételeket már régen teljesítette, de talán ehhez is túl fiatal. Alapvetõen elégedett pályájával. „Olyan területen vagyok, ahol folyton új és nehéz kihívások érnek. Ezen a pályán kevés a rutin, ezért majd minden pillanatban új megoldásokkal gyötröm az agyam. Ez Magyarországon létfontosságú, a fejlõdés és megújulás titka, és az itthon maradásom záloga."