Szerdán a brit kormányfő szokásos szerdai parlamenti interpellációi során is felmerült annak az 56 éves férfinek az ügye, akit előző nap ítélt 25 párhuzamosan futó életfogytiglani börtönbüntetésre a sheffieldi koronabíróság. A legalább 19 és fél évet azért kell leülnie a jogi-családi okokból meg nem nevezett üzletembernek, mert 1980 óta tartott fenn vérfertőző kapcsolatot két lányával. A testvérek akkor nyolc, illetve tíz évesek voltak, de az apa egészen ez év februárjáig napi rendszerességgel hált velük.

A tizenkilenc terhességből kilenc gyermek született, akik közül heten vannak ma is életben. Gordon Brown miniszterelnök kijelentette, átfogó vizsgálat indult annak feltárására, hogyan maradhatott észrevétlenül a hatóságok és a szociális intézmények előtt a több évtizedes dráma.

Amikor ez év áprilisában fény derült arra, hogy az ausztriai Josef Fritzl huszonnégy éven át tartotta fogva egy bunkerban lányát, Elisabethet, akinek hat élő gyermeke származik tőle, a szigetországban mindenki meg volt győződve: ilyesmi itt nem fordulhat elő.

A „brit Fritzl” huszonöt rendbeli nemi erőszakot és négy nemi közösülési kísérletet ismert be, ám a nyomozók úgy vélik, több mint ezerszer ronthatta meg a lányokat. Éjszakánként kirángatta őket az ágyukból és mellette alvó felesége jelenléte sem akadályozta meg abban, hogy szeretkezésre kényszerítse őket. Amit a jóléti intézményeknek észre kellett volna venniük, az a verések, rúgások, kínzások nyoma. A lányok öt-öt alkalommal szenvedtek el spontán vetélést, illetve végeztettek el művi abortuszt. Két gyermek közvetlenül a születése után halt meg. Ahányszor az elvetemült apa úgy érezte, szorul körülötte a hurok, az egész családot felpakolta és továbbállt.

1997-ben a lányok fivére vérfertőzéssel vádolta meg apját, de a rendőrség nem sietett bizonyítékot találni és ejtette a nyomozást. A lányok terhességével foglalkozó különböző orvosok többször adtak hangot aggodalmuknak a magzatok rendellenességei miatt, míg a kiváncsi  szomszédoknak az apák nyilvánvaló hiánya tűnt fel. Ám végül sem a doktorok, sem a nővérek, sem a szociális gondozók nem jártak utána gyanakvásuknak. Az ítélet kimondása után a lányok kijelentették: „Apánk elzárása csak annyit jelent számunkra, hogy nem tud többet hozzánk érni. Az általa okozott szenvedés nem múlik el egykönnyen”.