Míg Magányos George-ot terméketlensége tette az eltűnő fajok jelképévé, Diego inkább a feltámasztott fajokat jelképezi az Ecuadorhoz tartozó szigeteken, hisz Diego már több száz utóddal büszkélkedhet, ezért a tudósok azt remélik, a heves vérmérsékletű hím visszahozhatja alfaját a kihalás széléről. Diegót a Galápagos-szigeteki Espanoláról valamikor 1900 és 1930 között szállították el egy expedíció tagjai, hogy később Kaliforniában bukkanjon fel a San Diegó-i állatkertben.

Amikor 1975-ben az amerikai állatkert visszavitte az óriásteknősök Chelonoidis hoodensis alfajához tartozó teknőst Galápagosra, alfajából már csak két hím és 12 nőstény példány élt. Így Diegonak igencsak sok dolga akadt, hogy megmentse fajtáját a kihalástól. Az óriásteknős pedig férfiasan helyt is állt, hisz a szigeteken folyó szaporítási programban született egyedek 40-45 százalékának a szapora hím lett az apja.

Diego dominánsan és agresszíven viselkedett mindvégig, harapdálta és lökdöste a többi hímet, ezért külön karámba is helyezték öt nősténnyel együtt. Diego máig megtartotta barátságtalan természetét, gyakran próbálja megharapni a karámba belépő embereket is. Diego korát nem tudták pontosan megállapítani, de úgy vélik, hogy jóval idősebb 100 évesnél.