Annyi különbséggel, hogy az életben barátságosabb, mint a filmben, ahol dühösen elkergeti a külföldi újságírókat. A valóságban, mint az AP tudósítóját is, teázni hívja őket kisvárosi tucatházban lévő pici lakása konyhájába.

A ma 76 esztendős Sztanyiszlav Petrov 1983. szeptember 26-án a szovjet légvédelem Szerpuhov–15 kódnevű titkos bázisának ügyeletes tisztje volt, amikor megszólaltak a riasztócsengők. Egy műhold amerikai ballisztikus rakétát észlelt. El kellett döntenie, hogy valódi nukleáris háborúról vagy téves riasztásról van-e szó. Néhány perccel az első jelzés után a műhold újabb öt amerikai rakétát vélt észlelni. A szovjet nukleáris rakéták válaszcsapásának elindításáig már csak pillanatok maradtak.

Petrov azonban azt jelentette, hogy téves a riasztás. Abból indult ki, hogy a földi radarok nem észleltek érkező rakétákat, de így is csak a megérzésében bízhatott, 50 százalékos esélye volt a helyes döntésnek. A vizsgálat utóbb kiderítette, hogy a műhold a felhőkről visszaverődő napfényt vélte rakéták nyomának…

Petrovot nem tüntették ki, és az egész feledésbe merült volna, ha a Szovjetunió szétesésekor egykori felettese, Jurij Votincev altábornagy nem meséli el a történetet. Az ember, aki megmentette a világot, utólag azt mondja, ő maga is elfeledte volna az egészet, mint egy rossz álmot. A sztorit most a dán Peter Anthony vitte a filmvászonra, a főbb szerepeket Kevin Costner, Matt Damon és Robert De Niro alakítják.