Vigyázat, őzgida!

Tavasz van, az idő szép, sokakat csábít a természet hívó szava egy kis barangolásra, kirándulásra a hegyekbe és az erdőkbe. Sokan kedvenceiket is magukkal viszik, mintegy összekötve a kellemest a hasznossal. De mire is kell vigyáznunk ebben az időszakban, ha az erdőben járunk?

Most jönnek világra a kis őzikék. Sokan nem tudják, de az őz - miután megszülte - kicsinyét elrejti valahová (magas fűbe, bokor tövébe), ahol az addig várakozik türelmesen, amíg a mamája meg nem érkezik a legelészésből, és meg nem szoptatja. Mivel a kezdetekben még nem tud nagyobb távolságokat megtenni, illetve jobban bízik pöttyös rejtőszínében, mint a futás erejében, inkább mimikrit játszik, azaz megpróbál beleolvadni a környezetbe, mintegy észrevétlenné válni az ellenségei elől.

Mi emberek sokszor nem is vesszük észre a fűben megszeppenve fekvő kis állatot, de kedvenceink, a kutyák igen. Az ő szaglásuk messze jobb, mint a miénk, ezért már azelőtt észlelik a kis állatot, mielőtt meglátnák. Egyes kutyák csak szagolgatják, mások ugatják a kis magatehetetlen őzet, míg - sajnos - vannak olyanok is, amelyek megtámadhatják, sőt meg is ölhetik. Évente százával pusztulhatnak el az ivadékok a vad vagy kóborló kutyák kártevésének köszönhetően.

Alapszabály, hogy bármennyire aranyos is egy ilyen kis állat, nem szabad megsimogatni, mert ha az anyja megérzi a szagunkat a kicsinyén, nem fogja többé szoptatni, és a gida menthetetlenül elpusztul. Ha pedig már megsimogattuk, akkor vagy nekünk kell felnevelni, vagy az erdészetbe kell vinni, ahol megpróbálják mesterségesen szoptatni, de ez sem egyszerű feladat. A mesterséges tápszerrel is csak a gidák kis százaléka marad életben, arról nem is beszélve, hogy az erdészeknek e nélkül is van elég gondjuk. Nem kell még plusz feladatot adni nekik, mert a gidanevelés nem tartozik az egyszerű feladatok közé.

Hasonlóan az őzekhez, a vaddisznók is most hozzák világra csíkos kis malacaikat. Velük még jobban kell vigyázni, mert a kicsinyét sírni halló anyadisznó agresszívvá válhat és támadhat, ezért ha beléjük ütközünk, akkor mindenképpen maradjunk csöndben, és hagyjuk őket szabadon elmenni.

Amit mindenképpen meg kell szívlelni, és végre is kell hajtani: erdőben a kutyákat szigorúan pórázon kell tartani. Soha nem lehet tudni, hol botlunk feldühödött, kicsinyeit féltő vaddisznóba vagy vadkanba. A velük való találkozást bizony ajánlatos messziről kerülni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.