– A luxus szélsőségesen egyedi felfogás kérdése. Meg a helyé és az időé. Afrikában például a hűtőszekrény számít luxusnak, nem véletlenül állítják a lakótér közepére – mesélte az irodalomtörténészből lett luxusipari érdekképviselő, aki nemrég Budapesten járt.

Élisabeth Ponsolle des Portes Fotó: saját archívum

Az 1954-ben létrehozott, s XIV. Lajos „pénzügyminisztere", Jean-Baptiste Colbert után elnevezett testület egyik fő küldetése a francia kultúra, identitás és életmód népszerűsítése. A Comité Colbert a parfümökről, ruhakölteményekről vagy ékszerekről ismert márkák mellett társult tagként kulturális intézményeket is magába foglal. Így például a párizsi Operát, továbbá a Louvre-t, az Orsay Múzeumot vagy a Versailles-i Kastélyt és Múzeumot. – Ahogy egy luxusmárka, a kulturális intézmény is esztétikai élményt nyújt. S náluk is a legmagasabb minőség érvényesül, számukra szintén kiemelkedően fontos a kreativitás és az innováció – sorolta fel a közös pontokat Ponsolle des Portes. Elismerte ugyanakkor, hogy míg a kortárs művészet gyakran provokál és tükröt tart a társadalom elé, a múzeumokat sokszor divatbemutatók helyszíneként használó luxus csak a szépre törekszik.  

Pályafutását a nagy francia író, Marcel Proust munkássága kutatásával kezdte, majd átigazolt a múzeumi világba. Több mint tíz éven át az UNESCO keretein belül működő, a világ múzeumait összefogó ICOM főtitkára volt, s a véletlen vitte bele a luxus világába. – Egy barátom ajánlott a Comité Colbert figyelmébe. Talán az szólhatott mellettem, hogy ha sikeresen menedzseltem a Görögország és a jugoszláv utódköztársaság, Macedónia közötti névhasználati vitát, akkor sikeresen tudom kezelni a Dior és a Chanel, vagy a Louis Vuitton és az Hermes közötti esetleges konfliktusokat – idézte fel a kezdeteket.

A Comité Colbert 2011-ben nyitott Európa felé, s a kontinens keleti feléből egyedüliként felvette tagjai közé a Herendi Porcelánmanufaktúrát. – Herend ugyanazokat az értékeket képviseli, mint a Comité Colbertben csoportosuló luxusházak. S persze megjeleníti a magyar identitást is – hangoztatta. A nyitás részeként felvettek tagjaik közé három híres francia séfet is, akik a vezérigazgató szerint ezt azzal érdemelték ki, hogy saját márkát teremtettek.

A luxus az elmúlt húsz-harminc évben sokat változott. Elsősorban „demokratizálódott", egyre szélesebb rétegek számára elérhető. Franciaországban például a fogyasztók nyolcvan százaléka viszonylagos rendszerességgel vesz luxusipari terméket. No, nem több ezer eurós kiadásokról van szó, hanem 15-20 euró magasságában mozgó pezsgőről, borról vagy éppen kozmetikai szerről. - A luxustermék álmot, vágyat kelt. Egy történetet mesél el, de nem szabad elfelejteni, hogy ma már sok rajongó az internetnek köszönhetően többet tud egy-egy házról vagy termékről, mint a márkaboltok eladói – mondta a Népszabadságnak adott interjúban.

A legnagyobb problémát a hamisítás jelenti. Ponsolle des Portes asszony Budapesten is látott szép számmal olyan táskákat, amelyek a nagy francia márkák koppintásai. Tud arról is, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúrának milyen problémákat okoznak a kínai hamisítók. A francia gazdaság számára a hamisítás évente 6 milliárd euró veszteséget jelent, nemzetközi szinten a koppintások miatti veszteség mértéke 2015-ben elérheti az 1500 milliárd dollárt. A hamisítók gyakran összefonódnak a kábítószer-, és fegyvercsempészetben is érdekelt szervezett bűnözői csoportokkal. Arról nem is szólva, hogy terrorista (alvó) sejtek is hamisított termékek „forgalmazásával" finanszírozzák magukat. Például a januárban a Charlie Hebdo szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni merényletet elkövető muzulmán terroristák koppintott edzőcipők csempészéséből és eladásából teremtették meg a véres és kegyetlen akcióhoz szükséges anyagi forrásokat. Mielőtt bárki hamisított terméket – táskát, cipőt, parfümöt - vásárol az utcán vagy egy „butikban", gondolkozzon el azon, hogy közvetve nem egy újabb terrorakcióhoz nyújt-e segítséget.