Új világot teremtett száznyolcvanöt éve a szeme világukat vesztett embereknek Louis Braille. Az általa alkotott vaknyelven írt első könyvet 1829-ben nyomtatták ki. Braille, aki egy Párizshoz közeli faluban született, ekkor éppen húszéves volt. Apja műhelyében játszadozva sérült meg a szeme, és sebfertőződés miatt háromévesen megvakult. Nem isteni szikra, hanem erős akarat vezette el őt a ma már világszerte használt írásrendszerhez.

Domború betűkkel írt könyvet már ő is kezébe vehetett a vakok párizsi intézetében, ahová tíz éves korában ösztöndíjjal került. Itt találkozott egy különös katonai titkosírással is, az ún. éjszakai írással, amelyet katonák arra használtak, hogy a sötétében szótlanul kommunikálhassanak egymással. Ezt a tizenkét domború pontból álló jelnyelvet maga a feltaláló, Charles Barbier ismertette meg a vak gyermekekkel.

Három évvel később Braille már saját ábécével állt elő: a tizenkét pontot hatra csökkentette, és megkezdte a szövegek fordítását is. Később az intézet tanáraként a betűkön és számokon túl már a matematika és - az általa orgonistaként művelt - zene jeleinek kifejezésére is alkalmassá tette a róla elnevezett Braille-írást. A pontírás atyja 43 évesen tüdőbajban halt meg.

A bicentenáriumot köszöntő bélyeget Váli Miklós grafikusművész tervezte, a 200 forintos címlet negyedmillió példányban az Állami Nyomdában készült.

A Magyar Posta az ünnepélyes forgalomba bocsátáskor bejelentette, hogy újabb félmilliárd forintot költ arra, hogy a fogyatékkal élő ügyfeleit megfelelő színvonalon szolgálhassa ki.

bélyeg