A Darmstadt közelében lévő Messel olajpalabánya 47 millió évvel ezelőtt élt állatok fosszíliáit rejti, a lelőhely ezért valóságos kincsesbánya a kutatók számára.

A mai Messel mélyedés egykor mély, vulkanikus krátertó volt nedves, trópusi környezetben. A párosodó teknősök aktus közben a tó alsóbb rétegébe csúszhattak le, ahol a vulkanikus mérgező gázok okozhatták pusztulásukat.

Messel egyébként az 57-36 millió évvel ezelőtti eocén kor egyik leggazdagabb lelőhelye, feltárása segíthet megismerni az akkori élővilágot. Korai lovak, hüllők, főemlősök, rovarok, madarak és denevérek maradványai kerültek már elő itt.

A tetten ért teknősök a mára kihalt Allaeochelys crassesculpta faj egyedei voltak, amelyek mérete meglehetősen kicsi, mindössze 20 centiméter körüli.

Leginkább az Új-Guineában és Ausztráliában honos malacképű teknőshöz (Carettochelys insculpta) hasonlíthattak, amelyek a legközelebbi rokonuknak számítanak a ma élő teknősfajok közül - mondta el a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak Walter Joyce kutatásvezető, a Tübingeni Egyetem munkatársa.

Mint Joyce felidézte, az állatokat - számukra meglepő módon - általában párban találták meg, egy hímet és egy nőstényt együtt, összesen kilenc párt. A nőstények kicsit nagyobb méretűek voltak, mint a hímek, farkuk rövidebb és felnyíló alsó páncéllal rendelkeztek, ami segíthette tojásrakásukat. Minden párban a hátsó részükkel irányultak egymás felé a teknősök, két pár esetében ráadásul a partnerek farka egy vonalban volt.

"Ez éppen az a pozíció, ahogyan az élő teknősök farka elhelyezkedik párzás közben" - közölte Joyce.

A kutató szerint mindez kivételessé teszi a fellelt fosszíliákat, mert soha eddig nem bukkantak rá így gerinces állatokra. Mint hangsúlyozta, elképesztően kicsi annak az esélye, hogy a partnerek aktus közben egyszerre pusztulnak el, majd mindkét maradvány épségben meg is őrződik.

A tanulmányt részletesen a brit Királyi Társaság Biology Letters című szakfolyóiratában ismertetik a szerzők.