A korabeli feljegyzések szerint 536 márciusában porköd homályosította el az eget, s a jelenség 18 hónapon át tartott. Ez  alatt az idő alatt "a Nap nem adott több fényt, mint a Hold", zuhant  a globális hőmérséklet, a növények nem fejlődtek, s a fél világon  éhínség tombolt. Hosszú időn keresztül nem volt ismert a konkrét ok,  ám a feltételezések szerint vulkánkitörés vagy hívatlan kozmikus  "vendég" válthatta ki a drámai eseményeket - olvasható a New  Scientist című tudományos hírportálon.

Dallas Abbott, a Columbia Egyetem csillagásza csoportjával  megtalálta az első konkrét bizonyítékát annak, hogy mi is okozhatta  a "száraz ködöt". A kutatók Grönland jégtakarójában a VI. századi  rétegben bukkantak rá az úgynevezett szferulákra - különlegesen  viszonyok közepette képződött tökéletes, apró gömböcskékre. Mivel a  gömböcskék vegyi összetétele kizárja a csillagközi eredetet, a  kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a becsapódás  következtében a légkörbe jutó földi anyagokból képződtek.

"Ez az első földtani bizonyítéka az 536-os becsapódásnak" -  vélekedett Dallas Abbott, aki a közelmúltban az Amerikai Geofizikai  Szövetség konferenciáján számolt be eredményeiről.

A légkörbe jutott anyag több éven keresztül "szitált" a Földre  és némely rétege igen sűrűnek bizonyult. Ez viszont arra utal, hogy  egynél több becsapódás történhetett. Feltehetően egy üstökösről  lehetett szó, amelyek hajlamosak darabokra széthullani a Föld felé  történő vándorlásuk során.

Dallas Abbott és csapata két lehetséges víz alatti krátert  azonosított. Az első valószínűleg egy 640 méter átmérőjű test  becsapódásakor keletkezett Ausztrália partjainál, a  Carpentaria-öbölben. Egy másik, valószínűleg kisebb objektum  Norvégia közelében az Északi-tengerbe csapódott be.

A tengeri mikrokövületek, amelyekre a szferulákban bukkantak,  szintén az óceáni becsapódás elméletét támasztják alá.