Újra monogám a magyar túzok
A túzok Európa legnagyobb röpképes madara: a kifejlett hím (kakas) akár 1 méter magas, és 20 kilogramm tömegű is lehet. Egykor szinte egész Európában (még Angliában) is előfordult, mára nagyobb számban csak Spanyolországban, Magyarországon és Oroszországban él. Szereti a nagytáblás parcellákat, de az ember jelenlétét és az éjszakai háborgatást kimondottan rosszul tűri, így a mezőgazdasági termelés hazai változásai (a kisbirtokok megjelenése, az éjjel is dolgozó gépek felbukkanása) nem kedveztek a fajnak. Az előző századfordulón még mintegy 10 ezer példány élt nálunk, jelenleg 1500 környékén stabilizálódott az állomány. Az utóbbi időkben a legnagyobb visszaesés 30 évvel ezelőtt következett be: akkor néhány különösen kemény tél hatására a populáció gyakorlatilag megfeleződött.
A magyar túzokállomány két szempontból is különleges: egyrészt nálunk van Európa legnagyobb egybefüggő fészkelőterülete (Dévaványa központtal, a Körösök vidékén), másrészt pedig egy nemzetközi összehasonlításban is nagyon sikeres védelmi program zajlik nálunk, ami a fészkelőhelyek háborítatlanságára, a mezőgazdaság és a madarak szempontjainak összehangolására, illetve a túzokmentésre (például a „kikaszált” fészekaljak felnevelésére) koncentrál.
A Magyar Túzokvédelmi Munkacsoport tagjai nemrég szinkronizált számlálásokat végeztek a hazai túzok-élőhelyeken (az időben összehangolt felméréssel kiküszöbölhető, hogy ugyanazt a madarat több helyszínen többször is számításba vegyék). A két kijelölt napon a megfigyelők átfésülték a tradicionális túzokos területeket. A dürgési időszak optimális a megfigyelés szempontjából: ilyenkor a madarak átmenetileg elfeledkeznek a közmondásos óvatosságukról, és most még a vetés is alacsonyabb, jól látszik benne a túzok. Ebben az évben a második országos számolás hozta meg a korábbi állománybecslésekkel összhangban álló eredményt, 1481 példányt vettek nyilvántartásba.
A Dévaványai-síkon 559 példányt figyeltek meg, ebből 293 volt a kakasok száma (ez pozitív fejlemény: a régebbi időkben a vadászat miatt eltolódott az ivararány, és az amúgy monogám túzok háremépítő madárrá vált). A második legnagyobbnak a Duna-völgyi síkság állománya bizonyult, 478 példánnyal. A harmadik a Hortobágy és Nagykunság lett, itt 147 egyed került a számlálók elé.
