A lány az Index újságíróját kereste meg nem sokkal az után, hogy az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának gólyatáborában történteket a sajtó megírta.

Mira két dolog miatt döntött úgy, hogy elmeséli a történteket: egyrészt szeretne tovább lépni, másrészt elérni azt, hogy Magyarországon a szexuális erőszakról való gondolkodás megváltozzon.

A lány a lapnak részletesen beszámolt a tábor első éjszakáján történtekről. Az ivós játékok után Mirát egyszer csak különös, még sosem tapasztalt rosszullét fogta el. Vissza akart térni a szobájába, ahová el is kísérte a tábort vezető hallgatói önkormányzat (HÖK) egyik tagja. Miután a szobájába visszaért és elküldte a kísérőjét, jött a képszakadás. Nem tudni, mennyi idővel később eszmélt a lány, de akkor már félmeztelen volt, valaki rajta ült, a súlyával leszorította és éppen maszturbált. Mira - aki nem ismerte fel a támadót - próbált ellenállni, de az ismeretlen férfi lefogta. A lánynak végül sikerült összeszednie az erejét és kimenekült a szobából, a szemközt lakónál találva menedéket, de ott szinte azonnal el is aludt, nem tudta elmondani, mi történt vele. Erre csak másnap került sor, amikor a lány megkereste azt a HÖK-öst, aki a szobájába kísérte, elsőként ugyanis rá gyanakodott. Kezdetben úgy tűnt, komolyan veszik az ügyét. Miután tisztázták, hogy az a fiú nem lehetett, akire először gondolt, a HÖK-ösökkel együtt megnézték a biztonsági kamera felvételeit. Így derült ki, hogy az erőszaktevő egy olyan fiú volt, akivel Mira egyáltalán nem beszélt előző nap.

Megtörtént a szembesítés, amiről a lányt ki kellett kísérni, mert a fiú állította, ő csak „nyomult". Miután az áldozat elhagyta a szobát, az erőszaktevő mindent bevallott, ám a lányt meggyőzték, hogy ne tegyen feljelentést. A gólyatábort szervező és felügyelő HÖK-ösök mellesleg mind jogászhallgatók, ők lesznek a jövő jogászai, ügyvédei, bírái.

„Bár megkérdezték tőlem, mit szeretnék tenni, de maradjunk annyiban, elég erőteljesen próbáltak afelé terelni, hogy ne akarjak semmit, és ne legyen botrány. Más kérdés, hogy én bíróságra ezt nem akartam vinni. Azért nem, mert pontosan tudom, hogy egy ilyen helyzetben a nőket hogyan kezelik: iszonyú, ahogy bizonyítják, nem hisznek nekik, meghurcolják őket. Ebből a megaláztatásból én, köszönöm szépen, nem kérek" – magyarázza a lány a döntését.

Mira, aki nem sokkal a gólyatábor kezdete előtt szabadult egy bántalmazó kapcsolatból, nem is ment haza, végigbulizta a hetet, mert - mint mondta - nem akart áldozat lenni. Annyit azért kért, hogy a bántalmazóját küldjék haza, és ez meg is történt. Előzőleg a fiú egyébként bocsánatot kért tőle, megismételte, hogy ő csak nyomult, és a békülés jeleként meg is akarta ölelni az áldozatát – derül ki a beszámolóból.

A lány elbeszéléséből kiderül még, hogy a fiú azóta is annak a bizonyos pesti jogi karnak a hallgatója, ahogy azok is, akik eltussolták az ügyét. A bántalmazó nemcsak hogy maradt, de a hallgatói közösség be is fogadta, míg Mirának azért is harcolnia kellett, hogy legalább ne legyenek vele közös órái. Ezzel ma már nem kell foglalkoznia, nem akar többé jogász lenni, az első szemeszter után abba is hagyta a tanulmányait.