D. Zoltán a bíróság Antal Gábor vezette büntetőtanácsa előtt azt mondta: nem ismeri el felelősségét, és tartja magát korábbi állításához, miszerint a bűncselekményt nem ő követte el. Jelezte, mivel az ügyben az álláspontját korábban már részletesen kifejtette, az új eljárásban nem tesz vallomást és kérdésekre sem válaszol.

Az ügyészség azzal vádolja a rendvédelmi szervek alkalmazottjainak ellenőrzését végző rendőri szerv őrnagyát, hogy 2010. május 18-án szolgálati autóval a pénzintézethez hajtott, majd a szolgálati pisztolyával fenyegetőzve 258 ezer forintot zsákmányolt az épületből, és elmenekült.

A férfit két kollégája vélte felfedezni a biztonsági kameráknak a tettesről készült felvételein, és a rabló által használt autó is hasonlított arra, amellyel aznap a rendőrtiszt közlekedett.

Az őrnagy az eljárás során következetesen tagadta bűnösségét, s többször hangoztatta: ki fog derülni, hogy nem ő az elkövető. Azt állította, a rablás napján pénzt vett ki egy bankfiókból adóhátralékának befizetéséhez, egy benzinkútnál sört, egy boltban cigarettát vásárolt, majd találkozott egy informátorral, s a vele folytatott beszélgetés idejére kikapcsolta mobiltelefonjait. A görcsönyi pénzintézetben régóta nem járt, a rablásról a feleségétől értesült.

D. Zoltán korábban kitért arra is, a szülei Görcsönyben élnek, s hallotta, hogy a helyi bankfiókban kevés pénz van. Hozzátette, ha ő rabolt volna, biztosan másképp követi el a bűncselekményt, például kesztyűt húz, csökkentve a lebukás veszélyét.

A Pécsi Törvényszék tavaly júniusban felmentette a vádlottat, mert úgy találta, hogy az eljárásban egyetlen olyan bizonyíték sem merült fel, melynek alapján a bűnösségére kétséget kizáróan lehetett volna következtetni.

A Pécsi Ítélőtábla idén februárban ugyanakkor hatályon kívül helyezte a felmentő döntést és új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot, mert szerinte a határozat megalapozatlan volt, a bíróság a tényállást nem derítette fel teljes egészében, és indoklási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget.

A táblabíróság szerint az elsőfokú bírói tanács a közvetett bizonyítékokat egyenként értékelte az elkövető személyének azonosításához, ehelyett abban kellett volna állást foglalnia, hogy ezen adatok alkotnak-e olyan zárt logikai láncot, amelyből következtetni lehet a vádlott bűnösségére.