Az immár tizenötödik alkalommal megszervezett fesztivál második napján, szombaton száznyolcvan amatőr- és mesterszakács, családi és vállalati csapat, a politika, a közélet és a sport prominens képviselője vállalkozott arra, hogy bemutassa halléfőző tudományát. Az újszegedi Partfürdőn azonban ennél jóval több bográcsban rotyogott a hagyományos szegedi hallé, hiszen volt olyan induló, aki több száz embert látott vendégül.

Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács, a fesztivál ötletgazdája szerint a finom szögedi hallé titka, hogy az alaplé elkészítéséhez többféle hal csontját, fejét használjuk fel. Ezeket a bográcsban szegedi zöldpaprikával, paradicsommal és makói vöröshagymával körülbelül két óráig főzzük. Ha elkészült alaposan átpasszírozzuk, úgy, hogy csak a csontok maradjanak. A passzírozást ki-ki más módszerrel végzi: vannak, akik sűrűszövésű szitát használnak, mások külön erre a célra kifejlesztett tekerhető fém alkalmatosságot. Az így kapott sűrű alaplébe tesszük bele a beirdalt, kifilézett halszeleteket, megfőzzük és jóféle szegedi pirospaprikával ízesítjük.

Persze a hallé mellett más is került a vendégek gyomrába: tűz fölött sült a paprikás lisztben megforgatott keszeg, kárász vagy ponty, és akadtak olyanok, akik igazi különlegességeket főztek. Az egri Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola diákjai például busakolbászkákat készítettek, melyet paprikás mártással, juhtúrós tejfölös pászkával tálaltak.

A vendégek azonban nem csak a házi méretekben fortyogó hallét kóstolhatják meg. A rendezvényt szervező halászcsárda a vízi bástyára felállított háromezer-ötszáz literes óriásbográcsában készíti el az ételt. A bogrács méretét jól jellemzi, hogy egyszeri megtöltéséhez csak makói vöröshagymából hat mázsát használnak föl. Más vendéglők a jellegzetes szögedi - és a vendégként szereplő bajai - hallé mellett sült harcsát, süllőt és keszeget, pontypatkót és harcsapaprikást kínálnak az ínyenceknek.