A kutya szociális lény, akárcsak az ember, ezért jól érzi magát, ha van többé-kevésbé állandó társasága, ám ez még nem indok arra, hogy mindjárt nyolc láb szaladgáljon a kertben. A többkutyás háztartásban kétszer annyi lehet az öröm, de a bosszúság is, ezért a kutyatárs beszerzése előtt nem árt tájékozódni az ezzel járó kötelességekről és a harmonikus együttélést biztosító feltételekről.

kutyák

Először is át kell gondolni, hogy van-e elég hely és idő az összes állat számára – kezdi Papp Viktória, okleveles kutyakiképző.

Az új előírások értelmében kis testű ebeknek (20 kg-ig) legalább 10, közepes testűeknek (20–40kg) 15, nagy testűeknek 20 m² területet kell biztosítani. Változnak a megkötve tartás szabályai is. Kis testű ebet legalább 4, közepes testűt 6, nagy testűt 8 méteres láncon, kötélen szabad csak tartani. Ezeket az előírásokat tehát mindenképp vegyük figyelembe, mielőtt új állatot hozunk a házhoz!

Viktória tapasztalatai szerint sok állatbarát azért visz az otthonába még egy kutyát, mert azt gondolják, hogy majd az leköti a régit is, így nem kell vele annyit foglalkozni, ám két állat rendszerint dupla annyi odafigyelést igényel, és kétszer annyi kalamajkával jár.

– Az a kutya, amelyik nincs rendszeresen lefárasztva szellemileg és fizikailag, elszórakoztatja ugyan magát, ám az ebből következő rendetlenség és kártékonyság már nem fog tetszeni a tulajdonosának – figyelmeztet a kiképző, hozzátéve: – Ha a kutyák kárt okoznak vagy helytelenül viselkednek, azonnal büntetni kell, mert a memóriájuk igen rövid, és esetleg már egy perccel később sem fogják tudni, hogy miért kapták a büntetést.

Ki lesz a falkavezér?

A többkutyás háztartásokban előbb vagy utóbb napirendre kerül a rivalizálás, a hatalmi harcok kérdése, mivel az ebek egy hierarchikus rendszerben élnek, melyben minden egyed elfoglalja a kiérdemelt helyét.

A kutyák kamaszkora 8 hónapos koruk körül kezdődik, és nagyjából 1,5 éves korukig tart. Ebben az időszakban a hormonális változások erőfitogtatásra sarkallják az állatokat. Ha a kutyák egyidősek, az összetűzéseket borítékolni lehet. Ha az egyik már felnőtt, a másik pedig kölyökként kerül mellé, a hierarchia adott, a fiatalabb az idősebbtől fog tanulni, ám előfordulhat, hogy az ifjú titán kamaszkorában megpróbálja majd átvenni a vezér szerepét.

A kutyák közt konfliktusforrás lehet egy tüzelő szuka megjelenése, vagy a korábbi vezér kimúlása, legyengülése, de akár mi magunk is azzá válhatunk, ha féltékenységre, irigységre adunk okot. – Hagyjuk a domináns ebnek birtokolni a saját helyét, saját játékait, döntsék el ők egymás között, mi kié! – tanácsolja Viktória.

„A sorrend függ a fajtáktól is. Nekem is van két egyidős kan kutyám, de egyrészt a tudatos nevelés, másrészt a fajtajellegek miatt a sorrend automatikusan kialakult. Egyikük német dog, másikuk belga juhász. A dog kétszer nagyobb, mint a belga, de a belga karakán jellege és munka vérvonala, határozott fellépése miatt ő a vezér. Ha valami nem tetszik neki, azt jelzi apró morgással, harapdálással a báránylelkű óriás bébinek, aki fejet hajt előtte. A szuka bull terrieremmel is először ő játszik, aztán engedi oda a dogot. Egyébként meg összebújva alszanak, együtt vannak éjjel–nappal” – meséli a szakértő.

A rend tehát többnyire magától kialakul, ebbe a folyamatba nem kell az embernek beleszólnia, ám ha eldurvul a helyzet, és két állat komolyan összeakaszkodik (ez egyneműeknél valószínűbb), lépni kell, elvégre a gazda az, aki a hierarchia csúcsán áll.

Verekedő ebeket legkönnyebben vízzel, vagy a két kutyát az ágyékrésznél megragadva szétválasztani. Utóbbi persze kétemberes feladat. Ütni viszont nem szabad, már csak a saját biztonságunk érdekében sem, mert abban a felhevült állapotban a kutya még jobban bevadulhat.

Az ember az első

– Ha a kutya emberre támad, az mindig a gazdája hibája! – nyomatékosítja Viktória, és hozzátszi: – Egy kutya sem születik agresszívnek, bár vannak fajtaspecifikus tulajdonságok, melyek hajlamosabbá teszik őket bizonyos viselkedési formákra.

Sokan vagányságból választanak őrző-védő munkára kitenyésztett kutyát, és már kölyökkorától kezdve támadásra, verekedésre nevelik, aztán amikor a kutya gyerekre, idős emberre támad vagy a szomszéd kutyáját tépi meg, az állatot teszik felelőssé.

A másik jellemző oka a kutya agresszivitásának, ha ingerszegény környezetben, megkötve tartják, más kutyákkal és emberekkel nem érintkezik, így a számára vártalan helyzetekben – jellemzően félelemből – agresszívvé válik.

Mivel a háziasított kutya őse a falkában élő farkas, a mi kedvenceinkben is a falkaszellem munkál. A nevelés akkor jó, ha a kutya nem tekinti magát egyenrangúnak az emberrel (ami sajnos nagyon jellemző a kedvtelésből tartott állatok esetében), ha a gazda falkavezéri tekintélye megkérdőjelezhetetlen az állat számára, ami következetes, szigorú nevelés és iskolázás következménye. Ám nemcsak a „falkavezért”, hanem a család többi tagját is maga fölött állónak kell tekintenie, így elkerülhető, hogy a kutya féltékeny legyen a gyerekekre, vagy agresszíven védelmezze „úrnőjét” annak párjától is.

A nevelést, iskoláztatást már a második kölyökkori oltás után meg lehet és meg is kell kezdeni, ügyelve arra, hogy az állat ne legyen elkényeztetve csupán azért, mert még kicsi és aranyos. Mivel a kutya is kölyökkorában a legtanulékonyabb, az akkor eltanult szabályok egy egész életre megalapozzák a harmonikus kutya-gazdi viszonyt, melyben nem kell attól tartani, hogy az állattartás több gondot okoz, mint örömet.