Testet-lelket melengető ajándék saját kezűleg
Manapság egy ügyes kezű nagymamára sincs szükség ahhoz, hogy bárki könnyen és gyorsan megtanuljon kötni vagy horgolni. A videómegosztó portálok több olyan csatornát is kínálnak, ahol szakavatott személy a legelemibb ismeretektől kezdve a bonyolultabb minták elkészítéséig mindent megmutat és elmagyaráz. Minimális angoltudással (vagy akár a nélkül is) megérthetőek az istrukciók, melyeket a legjobb vloggerek (videó bloggerek) feliratoznak és lassítva is megmutatnak.
A balkezesek sem maradnak magukra a gombolyagokkal való küzdelemben, egyre többben készítenek számukra is bemutatókat.
A zokni és kesztyű készítéséhez vásárolható kötőkeretek drágák (bár aki sorozatgyártásra adja a fejét, annak megéri, s még mindig könnyebb kezelni, mint a körkötötű készleteket), ám a sálkötéshez egyszerű, otthon fabrikált keret is metszeti. Ehhez csupán egy cipősdobozra és egy ollóra van szükség. A videóban papírzsebkendős dobozt használnak.
Akinek azonban doboza sincs, az megpróbálkozhat a kézzel kötéssel, amikor is a két karja helyettesíti a kötőtűket. Ezzel a módszerrel laza hurkokból álló sálat lehet készíteni, mely vastag szálú, puha fonálból mutat a legjobban.
Ezzel a technikával persze nemcsak sálat, hanem bármilyen nagyobb méretű, haladósabb darabot is el lehet készíteni, akár takarót is.
Sapkakötéshez vagy horgoláshoz is elegendő az alapmozdulatok elsajátítása, illetve a szemek szaporítása és fogyasztása. Haladós, szép darabok készíthetőek el így néhány óra alatt.
A mostani trendek szerint a sapka és a sál vagy egyszerű, puritánnak is mondható mintával, de különleges fonálból, vagy bonyolult csipke mintázattal, de egyszínű, fényes szálból készülnek. Tavaly is, idén is nagy divat a körbe kötött sál, amibe bele kell bújni: ez úgy készíthető el a legegyszerűbben, hogy az utolsó sort az elsőhöz kötjük vagy horgoljuk hozzá, illetve össze is lehet varrni a két végét.
Akik már gyakorlottak a kézimunkázásban, és szeretnének valami újat kipróbálni, azoknak ajánljuk figyelmébe az afgán horgolást, melyhez ugyan speciális, hosszú tűkre van szükség, ám a technika csöppet sem bonyolúlt, a minta viszont különleges.
Sok videóban fonalat és tűt is ajánlanak a munkához, ám a gombolyagokon amúgy is fel szokták tüntetni az alkalmas eszközök méretét. Aki bizonytalan, az kérje ki az eladó tanácsát, mert a rossz választás a munkadarabon is meglátszik, illetve jelentősen megnehezíti a munkát. Kezdők számára a fekete és a fehér, illetve túl szöszölős vagy vékonyka fonalak nem ajánlottak, mivel gyakorlat hiányában nehezebb követni rajtuk a mintát és számolni a szemeket.
A sorok és szemek jelöléséhez speciális eszközök is kaphatóak, ám a színes gémkapocs is megteszi (lecsúszás ellen tűvédőnek pedig a parafa dugó), kivéve, ha túl kényes az anyag. A számolást illetve a félbehagyott munka folyatását jelentősen megkönnyíti, ha egy papíron feljegyezzük, hogy hol tartottunk a mintában, milyen szem következik, és hányadik sornál tartunk. Egy sálnál ez még nem is olyan fontos, ám egy pulóver készítésénél már elengedhetetlen, még akkor is, ha csak sima és fordított szemekből álló sorokat kötünk.
Hogy valaki műanyag, fa, fém vagy bambusz tűket kasználun-e, az egyéni ízlés kérdése, tehát egyik sem jobb a másiknál, ne hagyja magát rábeszélni keuzdőként a legdrágább készletekre.
