A hatvanegy éves Halima mindennapjai aggódva telnek. A dél-tádzsikisztáni Faizbaksh községben élő idős asszony unokája mindennap kerékpárral jár iskolába. Halima úgy véli, ha a lány leesik a bicikliről, elveszti a szüzességét: „Ez veszélyes. Rosszul néz ki, amikor egy nő leesik a kerékpárról és a lábai a magasba emelkednek”.

A biciklit régóta használják a közép-ázsiai országban, főleg a férfiak jártak vele dolgozni. A szovjet idők alatt Tádzsikisztán jelentős kerékpárgyártó volt, de az 1991-es függetlenedés után a kerékpárból a szegénység és az alacsony státusz szimbóluma lett – írja a Guardian.

Szamárra ülhetnek, kerékpárra nem Nozim Kalandrov / Reuters

A nők kerékpárhasználatának megítélése a rendszerváltás után sem változott. Főleg azokra néztek rossz szemmel, akik éppen férjet keresnek maguknak. Halima is úgy véli, hogy a kerékpározás nem nőhöz méltó, és azon kesereg, hogy az idősek babonákba vetett hite süket fülekre talál a biciklizők körében.

A 43 éves Dildora egyike azoknak Tádzsikisztánban, akik a női kerékpározás úttörőinek számítanak. Az északi régióban élő nő minden hajnalban biciklire száll, és a közeli piacra hajt. Öt éve kezdett kerékpározni, akkor mindenki megbámulta, úgy néztek rá, mint egy őrültre.  

Mára azonban ennek vége. Az elmúlt években jelentősen megváltoztak a vélemények a kerékpározásról. Tádzsikisztánban folyamatosan nőttek az autó- és a benzinárak, és a tömegközlekedés rossz minősége is arra kényszerítette az embereket, hogy kerékpárral közlekedjenek. A gazdasági visszaesés következtében a dolgozni képes férfiak nagy tömegben hagyták el az országot, hogy külföldön vállaljanak munkát, ezért a nőknek is be kellett lépnie a munkaerőpiacra. Sok nő vált családfenntartóvá.

„Ez most egy normális dolog. Senki sem vesz észre” – meséli Dildora, aki nem azért kerékpározik, hogy tisztább legyen a környezet, vagy több jogot harcoljon ki a nők számára. Ezt a fajta közlekedési formát pusztán a szükség hozta, ha tehetné, autóval járna.

A rossz tömegközlekedés miatt egyre több diák jár kerékpárral iskolába. A szülők eleinte vonakodtak, majd beletörődtek, hogy gyerekeik nem késhetnek el, ezért bicikliket vásároltak nekik, és megtanították őket a használatukra. A fejlődésnek azonban Halima nem örül: „Egyszerűen nem illik, hogy egy nő felemelje a lábát, ahogy azt egy férfi teszi a kerékpáron.”