"Szuperférfiasságukat" egyrészt életmódjuknak, az éghajlatnak és a génjeiknek, másrészt a csaknem kizárólag húsból álló étrendjüknek köszönhették - állítják orosz antropológusok a Journal of Archaeology, Ethnology and Anthropology of Eurasia című szaklapban publikált tanulmányukban.

A tanulmány szerzői az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatói Marija Mednyikova professzorral az élen. Megállapításuk szerint az anatómiailag modern emberrel összehasonlítva a neandervölgyi ember nagyobb izomtömeggel rendelkezett. A másik eltérés a nemek között megmutatkozó különbség, ugyanis különösen erőteljes volt a férfiak jobb karjának izomzata, ami a neandervölgyi ember vadászati módszereivel magyarázható.

A neandervölgyi vadászok nem íjjal és nyíllal ejtették el távolból a zsákmányt, hanem szemtől szembe küzdöttek meg vele, közvetlen közelről döfve a dárdát a kiszemelt áldozat testébe. S bár a neandervölgyi asszonyok sem voltak gyenge virágszálnak nevezhetők, esetükben nem volt különbség a jobb és bal kar fejlettségében.

Az orosz antropológusok szerint a neandervölgyi embert megkülönböztette a hormonháztartása is az anatómiailag modern embertől - különösen magas volt az androgén, azaz a férfi nemi hormonok szintje. Mint kiemelték, ehhez hasonlatos hormonszinteket sem normál fiziológiás állapotban, sem betegségekkor nem észleltek a modern embernél. E sajátosságot részben az étrendjüknek köszönhették a zömmel zord, északi éghajlatú területeken élő, csaknem kizárólag hússal táplálkozó neandervölgyiek.

Mint Mednyikova rámutatott, a hideg éghajlatú, gyér vegetációjú térségekben kevés volt az ehető zöldség és gyümölcs, így a neandervölgyi ember "szakavatott" vadásszá vált, előszeretettel ejtette zsákmányul az olyan nagytestű növényevőket, mint a mamut vagy a szarvas. Étrendjük csaknem kizárólagosan fehérjékből és zsírokból állt, amelyek kihatottak a hormonháztartásukra és a csontjaikra.

Érdekes megállapításokat tettek a csontozat szerkezetére is a kutatók, akik egy neandervölgyi férfi felkarcsontját vizsgálták meg. Az illető a mai oroszországi, Szaratov megyei Hvalinszk környékén élt mintegy százezer évvel ezelőtt. A fosszíliát röntgen és CT-vizsgálatnak vetették alá. A felvételek rendkívül vastag "csontfalakkal" körülvett szokatlanul szűk velőüreget mutattak ki. A vastag "falak" a csontozat erőteljes mineralizációjának (ásványi anyagok felvételének, beépülésének) volt köszönhető. Ugyanakkor androgenikus testalkatuk alapján arra lehet következtetni, hogy szervezetükben magas volt a szteroid hormonok szintje, az utóbbiak viszont csökkenthetik a csontok mineralizációját.